Oldal kiválasztása

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, pont a Meseverzumok Birodalmában egy kicsi teknős, aki hős szeretett volna lenni. Valahogy így kezdődik Dér Adrienn legújabb mesekönyve, a Hősteki és az eltűnt holdtehén. Gyertek, tartsatok velem egy kis mesekönyves élménybeszámolóra.

Dér Adrienn neve már nem volt ismeretlen számomra, hiszen tavaly SzÁgival közösen értékeltük az első meseregényét, A kaszabmanót, majd utána egy hangulatos beszélgetés keretein belül beszélgettünk többek között az irodalomhoz fűződő érzéseiről. Így nagyon szívesen vállaltam, hogy az új mesekönyvet elolvasom és bizony értékelni is fogom.

Első látásra belehabarodtam ebbe a cuki kötetbe. A borítóról ugyanis egy fehér sárkányon, elnézést egy tábortűzfülű gyíkon utazó nagyon vidám kis teknős nevet az olvasóra. Mi ez, ha nem figyelemfelkeltő? Nekem is az, hát még egy kisgyereknek. Egyébként Liliom – ugyanis így hívják a gyíkot – számomra végig inkább egy sárkány volt. Mégpedig azért, mert Michael Ende: Végtelen történet című meseregényének Fuhurját képzeltem így el. Annyira, de annyira emlékeztetett a képzeletemben megszületett szerencsesárkányra, hogy nem is igazán tudtam szabadulni ettől. De ezt nem tekintem hibának, mivel nagyon szerettem azt a történetet is.

És akkor jöjjön a mese. Ha olvastatok már irtó cuki dolgot, akkor ez bizony az. Erdőliverzumban él egy kis teknős. Ő Teki, akinek kék a páncélja és bizony azt vette a kobakjába, hogy hős lesz. Mindenféle dolgokban nagyon szívesen segít Erdőliverzum lakóinak. Pl. Rigó néni hangyamacskáját, más néven hapcicáját lehozza a fáról, pusztán azért, hogy aztán Rigó néni visszavigye oda. Hőstetteiben segítségére van fűszálkardja és legjobb barátja Borzi, aki egy kefefarkú borz. Teki így múlatja napjait Erdőliverzumban, amíg a szomszédos verzum uralkodója, Moson király érte nem küld, ugyanis Kartolíriának eltűnt a holdtehene, aki a holdtejet adja, amelyből készül a Hold(sajt). Mert hát tudjátok, hogy sajtból van a Hold, ugye? Nem? Pedig Kartolíriában ez így van. De ha eltűnt a holdtehén, akkor bizony a Holdsajt sem fog felkelni a következő holdtöltekor. Teki és Borzi ezért felkerekednek és nekivágnak Kartolíria hegyeinek, völgyeinek, hogy megtalálják az eltűnt holdtehenet. Útjuk során megannyi kalandban van részük és természetesen új barátokra is lelnek. Na meg összefutnak a lila jetivel is, akivel találkozhattam már A kaszabmanó története során is.

Nagyon tetszett Adri meséjében, hogy bátran engedte szabadon szárnyalni a fantáziáját és ezáltal nem csak Teki és Borzi kalandja volt igazán izgalmas, de a mesevilág szereplői is abszolút hangzatos és újszerű neveket kaptak. Nem beszélve arról, hogy mennyi új és új meselény kelt életre ezeken a lapokon. Ha csak a fent már említett hangyamacskákat vagy éppen a kefefarkú borzokat említem, de szóba hozhatnám akár a jogarorrú földimalacot is. Egyszerűen lenyűgözött az a fantázia, amivel a kis szereplők fajnevet kaptak. Mind megmosolyogtatott, főleg, amikor egy-egy újabbal találkoztam össze. Viszont valamiért a helynevek, mint Erdőliverzum vagy Kartolíria annyira nem fogtak meg. Picit olyan érzés volt, hogy annyira nem illik bele a történetbe. De ez legyen már az én bajom, lehet, hogy másnak pont ez fog nagyon tetszeni.

Forrás: judyt_olvasosarok (instagram)

Adri fogja a tollat vagy a klaviatúrát és a lapokra varázsol egy olyan mesevilágot, amilyennel még nem találkozhattál. Teki és Borzi kalandját végig követve pedig biztos vagyok benne, hogy a gyerkőcök vidám pillanatokat fognak átélni, hiszen nem csak csodalényekkel és új mesehősökkel ismerkedhetnek meg, de egy igen izgalmas utat járhatnak be a mese során.

Ami a történeten túl igazán megfogott, azok a csodás rajzok. Egyszerűen képes elveszni bennük az ember és csak csodálni őket, hiszen szépek, színesek és pont olyanok, amiket a kicsik is szívesen nézegetnek. Szulyovszky Sarolta igazán tehetséges illusztrátor és rajzai tovább fokozzák ennek a könyvnek az értékét. Volt, hogy nem is lapoztam azonnal tovább, mert muszáj volt a képnek minden kis részletét megnézegetnem.

Bár jómagam jobban kedvelem a rövidebb meséket, vagy az olyan könyveket, amelyben bár ugyanazok a kis főhősök, de külön kis kalandokat élnek meg, mégis élmény volt elmerülnöm Adri meseverzumában. Jó szívvel ajánlom minden kicsi és nagy mesekedvelőnek, szülőknek és gyerekeknek egyaránt, akár közös olvasásnak, akár esti mese gyanánt, vagy a nagyobb gyerkőcöknek már önálló olvasásra is.

Szerző

Judyt
Judyt
Szerkesztő-riporter

“Menthetetlenül könyvkóros moly.”