Én tényleg nagyon szenvedtem a Van Helsing első évada alatt, és ennek örömére mégis folytatom a sorozatot, mert vámpírok, én meg gyenge vagyok…
Vanessa (Kelly Overton) végre valahára megpillanthatja Dylant (Hannah Cheramy), a lányát, de az újbóli találkozás közel sem ennyire örömteli, mivel Dylant a vámpír Rebecca (Laura Mennell) átváltoztatta. Vanessának súlyos döntéseket kell hoznia annak érdekében, hogy megmenthesse lányát. Ráadásul Vanessát furcsa álmok gyötrik, amik egyre erősebbek és egyre valóságosabbak, míg rá nem jön, hogy nála sokkal nagyobb erő mozgatja a szálakat, ugyanakkor ennek az erőnek köszönhetően végre választ kaphat gyermekkorának nagy kérdéseire is.
Nos, sajnos a Van Helsing még közel sem az az izgalmas és átgondolt sorozat, ami lehetne, ugyanakkor tényleg észrevehető egy minőségi javulás a második évadhoz képest –persze nem a színészi játékban, mert az még mindig kritikán aluli –a történet csavarosságában és átgondoltságában. Tényleg azt látni, hogy a Van Helsing készítői igyekeznek valódi tudományt és mitológiát elhelyezni a vámpírok mögött, és ennek köszönhetően bemutatni több fontos karakter múltját és motivációit is.
Ugyanakkor még mindig indokolatlanul sok a filler az amúgy 13 részes epizódban, és olyan teljesen érdektelen és felesleges karakterekkel vagyunk elfoglalva, akikkel látszólag nem is akarnak mit kezdeni az alkotók – és nem is fognak vele, ezt borítékolom. Ilyen Flesh (Vincent Gale), aki egészen szimpatikus karakterré fejlődött, de igazából teljesen súlytalan, és sem a történésekre, sem a szereplőinkre nincsen semmilyen hatással. De ugyanez igaz a vámpírrá lett Sam (Christopher Heyerdahl) esetében – bár neki annyi előnye van nálam, hogy kedvelem a színészt.
És mindeközben teljesen feleslegesen kaptunk nagy ívű szálakat egy évadban – csak a másodikban 3 nagy szál található, bitang érdekes csavarokkal, de mégis, mikor a csúcspontok lennének, az egész ellaposodik, mert valamiért már a másikat kezdik el építeni a készítők. Amúgy egyúttal igen nagy paradoxon, hogy egy olyan évad, ami tele van fillerrel mégis hogyan lehet ennyire zsúfolt, szerintem csak a Van Helsing írói csapata képes erre a paradoxonra.
Az azonban kifejezetten érdekes, hogy végre láthatunk Vanessa és a többiek múltjából egy-egy emléket, ami nem feltétlenül kötődik a jelen eseményeihez, de mégis, segít árnyalni a szereplőket. A másik, dolog, ami nagyon tetszik itt, hogy végre nem tizenévesekkel játszatják el a világ megmentését, hanem itt bizony rendesen és teljesen logikusan középkorú emberek szerepelnek, mert sosem volt hiteles egy 22 éves hadnagyi pozícióban, vagy bármilyen orvostechnikai labor vezetőjeként.
A Van Helsing még mindig egy igazi trash-sorozat, bűnös élvezet, amin azért látszik a fejlődés és az igyekezet, de ez még mindig édeskevés ahhoz, hogy akárcsak középszerűnek lehessen kikiáltani.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
