Igen, nagyon szép a majdnem két tucat Péntek 13 film közül pont a nyolcadikkal indítani a szórakozást, de valahogy ennek volt a legkülönlegesebb tónusa a korábbi, táboros gyilkolászós téma mellett. Azt előre le kell szögeznem, hogy számomra Toby (a kutyus) volt a film igazi főhőse.
A film első jeleneti megmutatják New York, azon belül is Manhattan (a film eredeti alcíme is Jason Takes Manhattan) igazi szépségeit és a 80-as években annyira népszerű darkságot. Tolvajok, drogosok és és élettelen robotként tengődő, alacsony bérezésű dolgozók a sötét éjszakában. Talán még ezek a jelenetosorok tetszettek a legjobban is a filmből.
De visszatérve kedvenc halhatatlan machetés gyilkosunkra; miután két idióta románcoló tini ismét életre hívta a Crystal Lake alján pihenő Jasont, ismét eljött a gyilkolás ideje. Közben szemtanúi lehetünk annak, hogy Lakeview iskola végzősei hajóra szállnak New York felé. A baj csak ott van, hogy Jason is csatlakozik hozzájuk és rövid úton végez a diákok és a hajószemélyzet részével. A hidrofóbiás Rennie (Jensen Daggett) ennek nem kimondottan örül, de mivel barátja Sean (Scott Reeves) apja hajó kapitánya – így legalább egy pozitív dolog történik vele.
Persze nagyon hamar elkezdődik a gyilkolás, a megszokott tucat karakterek (az izomagy, a rocker, a rossz kislány) mind-mind sorra hullanak el, majd mikor a túlélők kis csapata azt hitte, hogy New York-ban már nem értheti őket vész – nagyon hamar kiderül, hogy a helyi bandák erről másképpen gondolkodnak. Jason persze ide is követte hőseinket, hogy aztán háztetőkön, rendőrökön át minden átmenjen azért, hogy végezzen velük.
Amiatt voltam szomorú, hogy az alcím voltaképpen csak az utolsó nagyjából fél órára vonatkozik, de még így is azok voltak a legpörgősebb jelenetek. Az külön tetszett, amikor a boxoló Julius Gaw (Vincent Craig Dupree) leáll boxoli Jasonnal, majd mikor az megunja, hogy a melegítős szúnyog hősködni próbál körülötte, szépen le is csapja.
Sok kritikát kapott amiatt a film, hogy túlzottan egyszerű a történet, a gyilkosságok vérszegények, a szereplők pedig a már unalomig ismételt sablon arcok. De így jár egy olyan filmsorozat, amiből már korábban készült hét másik rész is. Akárcsak Freddie esetében, itt is azzal volt a probléma, hogy a nézők már pontosan tudják mi fog történni és az alkotók sem eveztek nagyon be a kreativitás vizére.
A Borzalom New York-ban egy olyan film, aminek az eleje jó – legalábbis annak, aki szereti ezt a stílust – a vége is jó, csak az unalmas köztes rész teszi ki sajnos a játékidő nagy részét. Péntek 13 maraton esetén kötelező darab, de önmagába sajnos nem állja meg a helyét.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
