Cikksorozatunk első részében áttekintettük Walt Disney küzdelmekkel teli útját a kansasi farmról a Disney birodalom megszületéséig, ebben a részben pedig a mindent megalapozó Aranykor filmjeit nézzük át.
„Minden régi történet… elviseli, ha újra és újra elmondják, más-más módon. Csak arra van szükség, hogy életben tartsuk, hogy kifényesítsük a mese egyszerű, tiszta kereteit, amelyeknek muszáj meglenniük.” – A.S. Byatt
Bár az Oscar-díj meghozta a studiónak a dicsőséget és elismerést, és a cég által gyártott színes kisfilmek soha nem látott népszerűségnek örvendtek, Disney egy idő után elégedetlen volt az addig elért eredményekkel. Ráébredt, hogy ha továbbra is sikeres akar lenni, akkor nem állhat meg, keresnie kell az újabb megoldásokat és módszereket. A kisfilmekben már nem talált kihívást, a jövőt ehelyett az egészestés rajzfilmekben látta, így a studió 1934. elején belekezdett az első nagyfilmjébe, a Hófehérke és a hét törpébe.
1934 júniusában be is jelentették a The New York Timesban a készülő rajzfilmet, majd az év vége felé azt is felfedték, hogy nem egyszerűen egy Grimm feldolgozás készül, de ez lesz a történelem első egészestés rajzfilmje, ráadásul teljes mértékben színesfilmnek készül és hang is jár majd hozzá. A filmipar ezt lehetetlen küldetésnek tartotta, a projektet csak „Disney’s Folly” (kb. Disney hülyesége) néven emlegették, és mindenki biztos volt benne, hogy ez a film fogja csődbe vinni a vállalatot. Maga Walt bátyja, Roy és a felesége is kudarcra ítéltnek tartották az ötletet, és próbálták leállítani a direktort, de hiába.
A károgóknak kis híján igazuk lett: Walt Disney előzetes számításai alapján a büdzsé eredetileg 250 ezer dollár lett volna, de a világ legelső színes és hangos egész estés rajzfilmje nem adta ennyire könnyen magát: a gyártás közel 4 évig tartott (részben a rengeteg átiratnak és számos legyártott, de utólag kivágott jelenetnek köszönhetően), és a költségek végül meghaladták a másfél millió dollárt. (Összehasonlításképp, egy átlagos Silly Symphonies rész gyártási költsége ekkor 25 ezer dollár volt, és a Hófehérkével egyidőben megjelent szintén színes és egész estés Csillag születik című film költségei is megálltak 1,2 millió dollár alatt.) A finanszírozáshoz Disney-nek jelzáloghitelt kellett felvennie még a saját házára is.
A Hófehérke alapjául a klasszikus 19. század eleji Grimm mesét választották, amit azonban jelentősen átírtak. A forrásanyagtól eltérően Disney nagy hangsúlyt akart fordítani a törpékre, mi több, eredetileg őket szánta a mese főszereplőinek, így hosszas munka árán részletes személyiséget valamint nevet is kaptak: megszületett Tudor, Vidor, Szende, Szundi, Hapci, Morgó és Kuka. Számos olyan jelenet készült el a törpékkel a középpontban, ami utóbb nem illett a film végső sztorivonalába, így kivágták. A legtöbb ilyen epizód Ward Kimball keze munkája volt, az animátort pedig annyira megviselte a munkája kukába dobása, hogy a felmondást is fontolgatta.
A királynő szerepe is jelentős változásokon ment át. Kezdetben egy kimondottan komikus, kövér, nagy farú asszonyságot terveztek, de Disney idővel maga vette kézbe a karakter megalkotását, mert fontosnak érezte, hogy a királynő hiteles és komolyan vehető gonosz legyen. Így született meg a valóban szép vonásokkal bíró, sudár nő végső változata. A karakter kettős személyiségének, a királynőnek és a boszorkánynak a megalkotásakor erős hatással volt Disney-re az ekkoriban tett európai körútja, és az ott tapasztalt filmélmények, azon belül is különösen a Dr. Jekyll and Mr. Hyde.
Disney törekedett a tökéletességre: az animáláshoz élő állatokat hozatott a stúdióba, hogy a rajzolók tanulmányozhassák őket, Hófehérke mozgását pedig egy képzett fiatal ballerina, Margery Belcher (később férjezett nevét használva Marge Champion) segítségével készítették el. A kecses mozgású, bájos lány Hófehérke jeleneteit élőben eltáncolta, az animátorok pedig ezt a mozgást ültették át a rajzfilmbe, így téve igazán hitelessé a karaktert. Marge még a film bemutatójakor, 1937-ben is csak mindössze 18 éves volt, mikor feleségül ment az egyik animátorhoz, Art Babbitthoz (polgári nevén Arthur Babitskyhez). A táncosnő később még több Disney karaktert „hozott mozgásba”. *
A Hófehérke és a hét törpe egyik legnagyobb újítása azonban a multiplán kamera használata volt. Az első ilyen kamerát Disney volt munkatársa, Ub Iwerks készítette. A Disney stúdió a készülő nagyfilmhez megalkotta a saját multiplán filmfelvevőjét, ahol a kép egyes rétegei (háttér, köd, füst, előtér, karakterek stb.) nem közvetlenül egymásra vannak helyezve, hanem egymástól bizonyos távolságra helyezkednek el, ezzel adva mélységet a képnek. Az új kamerával készült rajzfilm korábban soha nem látott mértékben volt képes 3D hatást kelteni a nézőben.
A Hófehérke és a hét törpét végül csaknem 4 évvel a munkálatok megkezdése után, 1937 decemberében mutatták be, Los Angelesben, ahol elsöprő sikert aratott. A nézők állva tapsoltak, pár nappal később pedig Disney és az általa kreált törpék a Time címlapjára kerültek. A nagyközönség számára 1938 februárjában vált elérhetővé a mozikban, magasan átütve a box office-plafont: négyszer akkora bevételt produkált, mint abban az évben bármely más film. A hazai bemutatók után külföldre is eljutott, és világszerte tartolt a mozikban. 1940-re közel 8 millió dolláros bevételt hozott, ezzel döbbenetes, több mint ötszörös profitra téve szert, így szerezve meg minden idők legsikeresebb hangosfilm címét. (Ez a cím persze az új filmek születésével hamar tovaszállt, de így is nagy dicsőségnek számított megkapni.)
A film bevételei mostanra 418 millió dollárnál tartanak (és ez nincs jelenértékre számolva), de ami talán még fontosabb, óriási szakmai dicsőséget is hozott. Walt Disney az 1939-es filmakadémia díjátadóján Oscar-életműdíjat kapott, amit egy szabvány méretű főszobor, és mellé 7 törpe szobrocska átadásával prezentáltak. A film legfontosabb betétdalát, a Some Day My Price Will Come-ot is Oscarra jelölték, és később számos feldolgozása született.
Disney tehát ismét bebizonyította, hogy mindegy, ki mit mond, érdemes követnie az álmait és megérzéseit.
A Hófehérke sikere után a Walt Disney stúdió azonnal újabb egészestés rajzfilmek gyártásába kezdett. 1937-ben ugyan belekezdtek a Bambi készítésébe, de ezt végül háttérbe szorítva 1938 elején a Pinokkió, év végén pedig Fantázia munkálatai indultak meg. Utóbbi szintén filmtörténeti mérföldkő, ugyanis ez az első film, ami sztereó hangzással lett rögzítve. A Disney hangmérnökei Fantasound néven saját hangrendszert hoztak létre, több rétegben rögzítve a film hangjait, így ha egy mozi le akarta adni a Fantáziát, akkor meg kellett szereznie a teljes Fantasound rendszert is, ami többek között a nézőtéren elhelyezett 90 hangszórót is tartalmazott. Mivel ez igen költségesnek bizonyult, ezért a mozik inkább csak bérelték a felszerelést, az ezzel a módszerrel játszott filmet pedig roadshow jelleggel, városról városra járva mutatták be.
A Fantázia és a Pinokkió végül egyaránt 1940-ben került bemutatásra – és mindkettő igen rosszul teljesített anyagi szempontból, ami nem meglepő, hiszen időközben 1939-ben kitört Európában a Második Világháború. A stúdió úszott az adóságokban, ezért az anyagi nyomást enyhítendő 1940-ben piacra dobták az első részvényeiket, és ezzel párhuzamosan komoly fizetéscsökkentést is végrehajtottak. Számos animátor ott is hagyta a céget, ezzel is lassítva az épp készülő újabb mese, a Dumbo munkálatait. A Dumbot eredetileg rövidfilmnek szánták, de pont az anyagi problémák miatt döntött végül úgy Disney, hogy egészestés mesét készít belőle, ami végül 1941-ben került bemutatásra. A negyedik egészestés Disney mesefilm nem csupán pozitív kritikákat kapott, de a kasszáknál is jól teljesített, így sikerült korrigálnia a Fantázia és a Pinokkió okozta anyagi károkat is. A stúdió ezek után ismét tudott az 1937 óta félretolt Bambival foglalkozni, ami 1942-ben végre megjelenhetett.
Az Aranykor (1937-1942) jellemzői
Az ekkor bemutatott filmek tehát időrendben:
- Hófehérke és a hét törpe (1937)
- Pinokkió (1940)
- Fantázia (1940)
- Dumbo (1941)
- Bambi (1942)
Ezekben a filmekben közös volt, hogy mindegyik gyártását személyesen felügyelte Walt Disney. Ahogy láthatjuk, az Aranykor ebben az esetben elsősorban nem anyagi spektrumot jelöl, hiszen a bemutatott öt filmből mindössze kettő, a Hófehérke és a Dumbo lett kasszasiker.
Bár a Disney mesékre többnyire kiegyensúlyozott és vidám rajzfilmekként gondolunk, ennek a korszaknak a vizuális jellemzője mégis a sötétség – ami vélhetőleg Disney európai körútjának hozadéka lehetett. Ugyanakkor a sötét és nyomasztó epizódokat mindig becsomagolták két kellemes vidám jelenet közé, így a nézők folyamatos érzelmi hullámvasúton érezhették magukat.
Nem véletlenül lett az Aranykor másik elnevezése The Tar and Sugar Era (vagyis kb. kátrány és cukor korszak), hiszen drámai váltásokat kaptunk a sötétből az „édesbe”.
A korszak legfőbb jellemzője, hogy a stúdió minden lehetséges módon feszegette a filmkészítés határait, kezdve a már említett egész estés, színes és hangos animációs filmek létrehozásával, a sztereó hangzásig, de nem elhanyagolható az a tény sem, hogy ebben a korban született az egyetlen olyan Disney-mese (a Fantázia), amiben fedetlen női melleket láthatunk (még ha azok kentaur mellek is.)
Bár ez az öt film ma már visszatekintve korántsem a legsikeresebb Disney mesék közé tartozik, de lerakta a stúdió mai napig is érvényes alapvető zsánereit: A Hófehérke volt az első Disney-hercegnős tündérmese; a Pinokkió volt az első mese, ami egy jól ismert irodalmi művet dolgoz fel és fordít át gyerekbarát verzióba; míg a Dumbo és a Bambi lerakták az antropomorfizált állatok főszereplésével készülő mesék alapköveit. Ezekben a filmekben jelent meg először a máig nagyon is tipikus felnagyított, szélsőségesen gonosz karakter (és hozzá társítva a szintén tipikus zöld szín), a zene drámai hatása, vagy épp a vicces kis mellékkarakterek, „sidekick-ek”, mint Tücsök Tihamér a Pinokkióban; Timothy, az egér Dumbo oldalán, vagy Toppancs, a nyúl Bambi mellett. Egyszóval minden, ami alapján meg tudunk ma határozni egy Disney mesét, ekkor kapott alapokat, így az Aranykor filmtörténelmi jelentősége vitathatatlan.
A cikksorozat következő részében a háborús évek és az Ezüstkor filmjeit vesszük górcső alá.
*Marge Champion mindössze három hónappal e cikk megírása előtt, 2020. októberében halt meg, 101 évesen.