A Defiance óta volt elég időm hozzászokni az olyan játékokhoz, amiben nem sok a történet, sokkal inkább a vég nélküli vadászat és csapatos mészárlás dominál – persze kulturált kereteken belül. Így nem indultam nagy elvárásokkal a Dauntless irányába se, ami hasonló felállással indít, csak éppen a Fortnite-hoz hasonló grafikával megfűszerezve.
A Dauntless világát több, egymástól különálló, lebegő szigetcsoportok alkotják, eléggé értékes, ámde veszélyes faunával.Ebben a széttört világban tengetjük életünket. Karakterünk egyike a Huntereknek, olyan személyeknek akik túlzottan unatkoznak az otthon melegségében, értenek a profi gyilkoló eszközök és páncélok készítéséhez – így hosszú időt ölnek bele abba, hogy a csak Behemót néven futó gigantikus lényeket levadásszák.
Maga a történet nem sok, a lényeg a folytonos, repetitív harcokon van a Behemótok ellen. Bár vannak küldetések, melyeknek célja az, hogy a különféle lényeket tanulmányozzuk meg el van az is hintve, hogy létezik egy nagyon erős, a vadászokra vadászó Behemót is – de csak a salátán a körítés, a valódi lényeg a bunyó.
Amiben persze lehet válogatni. Fegyverek vannak szép számmal, melee vagy távolsági bunyót szeretnénk? Esetleg ezeket felváltva? Nem probléma. Mindenki meg fogja találni a neki megfelelő játékstílust. A fegyver választás után pedig a legfontosabb, hogy minél hamarabb kiismerjük a különféle lények támadásait és gyenge pontjait. Persze nem lehet mindegyik ellen ugyanazzal a felszereléssel nekirohanni így azt is kikell ismerni, hogy melyik ellen melyik felszerelés a legjobb és aszerint taktikázni.
Fejlődésünk útvonala az alapján működik, hogy mennyi Behemótal végeznek és milyen eszközzel küldtük át a másvilágra. Páncélt és fegyvert – megfelelő mennyiségű zsákmány ellenében – könnyedén lehet készíteni és bár a pénz nem veti fel hosszú távon kis harcosunkat, a kisebb küldetések a különféle bounty-k segítségével ezt lehet ellensúlyozni.
Kinézet és mechanika tekintetében átlagos szintet hoz a játék, moderált méretű és ennek megfelelően alacsonyabb troll számmal rendelkező a játékosközösség – de sajna nem egy maradandó élmény. Nincs benne semmi, ami kiemeli a rengetegből, az ugyanolyan questek pedig nagyon rövid időn belül képesek megölni azt a kezdeti élményt, amivel kezdett a játék.
Őszintén megvallva, nem egy nagy szám a Dauntless; van még mit a történeten csiszolni, de ha valaki csak egy kis hétvégi hentelésre vágyik a barátokkal, akkor arra tökéletes lesz.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
