„A boszorkány szó azonban kimondatott, és voltak, akik meghallották.”
Ulinka Rublack élvezetes, olvasmányos stílusban meséli el Katharina Kepler boszorkányperének történetét, miközben a tizenhetedik századi Németországába is betekintést enged.
Johannes Kepler (1571–1630) a történelem egyik legnagyszerűbb csillagásza, a tudomány megújulásának egyik vezéralakja volt, azt azonban kevesen tudják róla, hogy 1615-ben, amikor karrierje csúcsán állt, az édesanyját, Katharina Keplert boszorkánysággal vádolták meg. A hat éven át húzódó per során Kepler vállalta magára a védőügyvéd szerepét.
Ulinka Rublack rendkívül olvasmányos, egyszerre tudomány- és kultúrtörténeti műve a világhíres csillagász életének ezt a rendkívüli epizódját járja körül. A történet egy változóban lévő világba vezet: az apró lutheránus településen játszódó családi dráma alakulását a száz évvel a reformáció után, épp a harmincéves háború küszöbén álló Európa vallási és politikai zűrzavarának forrongásai határozták meg.
Keplernek az anyja felmentéséért vívott küzdelmét figyelve különleges bepillantást nyerhetünk abba is, hogyan látta a nagy tudós az őt körülvevő világot. Mert bár racionális érvekkel sorra megcáfolta mindazokat a vádakat, melyeket ellenfelei az édesanyja boszorkányságának bizonyítékaként tálaltak, Kepler egy pillanatra sem vonta kétségbe a mágia és a boszorkányok létezését – ellenkezőleg, nagyon is hitt ezekben a jelenségekben. A kötet emellett azt is bemutatja Katharina Kepler és más „boszorkányok” peranyagán keresztül, hogy milyen volt a nők, különösen az idős özvegyasszonyok helyzete a XVII. századi Európában, magyarázatot adva arra, miért lettek leginkább ezek az amúgy is nehéz sorsú nők a boszorkányperek áldozataivá.
Mindig is úgy gondoltam, hogy a mikrotörténelem sokkal könnyebben fogyasztható számomra, és ez a könyv ismét megerősítette ebbéli hitemet. Kizártnak tartom, hogy valaha lett volna kedvem ennyit olvasni a tizenhetedik századi Németországról. A boszorkányság és Keplerék felől megközelítve viszont máris sokkal érdekesebb az egész.
Le a kalappal az írónő előtt, amiért ilyen alapos munkát végzett; látszik, hogy mennyi kutatás előzte meg az írást. Elképesztően részletgazdag könyv, szerintem tényleg többet megtudtam belőle az adott kor embereiről, szokásairól, a hétköznapi életről, mintha egy rendes történelemkönyvet olvastam volna. Ráadásul nagyon olvasmányos formában, pedig ennyi információval és tartalmas kitérővel akár unalmas is lehetett volna.
Élvezettel merültem el a tizenhetedik században, a reformáció és a babonák világában, bár biztos vagyok benne, hogy nem szeretnék abban a korban élni. És nem csak azért, mert bárkit le lehetett boszorkányozni, hanem már csak az olyan apróságok miatt sem, mint a tisztaság. (Szegény Kepler, nem tudom, miért berzenkedett ennyire a víztől, de nagyon ráférhetett a fürdés, ugyanis kiderül, hogy egyszer már a felesége kényszerítette a tisztálkodásra.)
Katharina Kepler a szó minden értelmében a lehető legegyszerűbb nő volt – én azért sunyiban kiműveltem volna magam, ha már ilyen okos fiút nevelt fel –, ennélfogva nála nem is találnánk jobb példát arra, hogy milyen könnyű volt boszorkányt kiáltani és befeketíteni valakit. Minden egyes alkalommal ledöbbenek, hogy milyen kevés elég volt ahhoz, hogy valaki egyszer csak egy boszorkányper kellős közepén találja magát. Ehhez képest banálisnak tűnik, amikor manapság panaszkodunk a rosszindulatú szomszédok miatt.
Bár már a bevezetésből lehet tudni Katharina perének végkimenetelét, mégis nagyon izgultam, hogy mi történik vele és Kepler hogyan próbálja megmenteni. Nos, bár néhány módszerével és meggyőződésével nem értek egyet – bár a cél ugye szentesíti az eszközt –, és az agyamra ment, amikor korához híven állandóan az alsóbbrendű, buta nőkről beszélt; azért azt elismerem, hogy nagyon jó védőügyvéd lehetett volna. Imádtam, ahogy a védőbeszédében mindent részletesen megcáfolt. És ha már szóba kerültek a nők, akkor ki kell emelnem Margaretét, Kepler húgát, aki tényleg kiművelte magát. Nehéz lehetett egy ilyen báttyal eszmét cserélni, de éljen, remélhetőleg a férje értékelte az eszét.
Annak is örültem, hogy nem ér véget a könyv a per lezárásával, hanem megismerjük a következményeket és a család későbbi életét is, és hogy milyen hatással volt az eset Kepler munkásságára és hírnevére.
A könyv fizikai valójában is roppant igényes, szép kiadás. Számos illusztráció, korabeli festmények és rézmetszetek, dokumentumok képe egészíti ki a szöveget. Jó volt arcot társítani egyes nevekhez, vetni egy pillantást a ma is álló városházára, belepillantani Kepler írásaiba vagy a würtembergi és leonbergi életet ábrázoló rajzokat, metszeteket látni.
Személy szerint teljesen elégedett vagyok ezzel a könyvvel, tényleg lekötött, és úgy érzem, hogy sokat tanultam is belőle. Szívesen olvasnék még hasonló jellegű műveket Ulinka Rublacktól, szerintem ő bármilyen témát és történelmi korszakot érdekessé tudna tenni. Ha valaki szívesen mélyülne el ebben a korban, érdeklik a boszorkányperek vagy Kepler életének ezen szakasza, annak meleg szívvel ajánlom, biztos nem fog csalódni.
Szerző
- Szerkesztő
Korábbi cikkek
- Könyv2022-03-30Boldizsár Ildikó: Amália álmai
- Igaz történet alapján2022-03-16Jung Chang: Vadhattyúk
- Könyv2022-03-02Leïla Slimani: Altatódal
- Könyv2022-02-02Sarah Winman: Csendélet