Oldal kiválasztása

Ismét összegyűlt szerkesztőségünk, hogy kicsit számot vessünk az idei évről, és összesítsük, miket is olvastunk és láttunk az év folyamán. Ugyan nem volt lehetőségünk minden könyvet elolvasni, amit idén adtak ki, így most azokról a könyvekről adunk véleményt, amiket az idén vettünk a kezünkbe, és nagy hatással voltak ránk.

Lia

Az idei év legjobban várt könyve számomra az Énekesmadarak és kígyók balladája volt. Az éhezők viadalának előzménytörténetében az ifjú, még csak középiskolás Coriolanus Snow – a majdani Snow elnök – történetét ismerhetjük meg, aki az olvasó szeme láttára alakul a Viadalt elítélő kamaszból sebekkel teli, dühös és elárult férfivá. Rendkívül izgalmas és olvasmányos, letehetetlen könyv, és egyben kiváló fejlődésregény is.

 

Judyt

Az idén igazán remek könyveket olvastam, mégis a legjobban a legutóbbi olvasmányom lopta be magát a lelkembe. Azt hiszem pont jókor talált rám, mert a történet egy kis részét abszolút átérzem, megélem most én is. Cecelia Ahern: A szerelem kézikönyve című regénye egy szerencsés véletlen folytán került hozzám. Nem mondom, hogy ez a világ mindenség non plusz ultrája, mégis a történet könnyed stílusa és reménnyel teli története, valamint az, hogy a romantikus főszál mellett olyan fontos témákhoz nyúl hozzá például, mint az öngyilkosság, a gyász és annak megélése, a boldogtalanság, a félelem az öröklött hajlamoktól és a túl nagy felelősségtől, egy igazán remek könyvvé tette számomra.

Egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató is.

 

Buttercup

Idén sikerült újra rátalálnom az olvasásra, és jól fejest is ugrottam a könyvekbe. A kedvencem egyértelműen Donna Tartt: A titkos történet. Úgy magával ragadott, mint már rég semmi, és amellett, hogy hihetetlenül izgalmas és feszült, egyszerre volt mindvégig varázslatosan atmoszferikus. Egyértelműen egy New Englandi elit főiskolán éreztem magam én is, a szereplőkkel együtt fáztam télen, és éreztem, ahogy felenged a tavasz. Alig várom, hogy többet olvassak az írónőtől.

 

SzÁgi

Idén sajnos kevés időm, erőm jutott regényekre a szakmai olvasmányaim mellett. Viszont ennek ellenére került fel a polcra kedvenc így is. Maria Duenastól A kapitány lányai. A szerző első regényét, az Öltések közt az időt ugyan évekkel ezelőtt kaptam ajándékba, de csak tavaly szakítottam rá időt, és nagyjából a 3. mondatban szerettem bele visszavonhatatlanul a szerző elbeszélői stílusába. Úgyhogy, amint megjelent A kapitány lányai, rögtön lecsaptam rá – és az új, regény-sorravételi és – olvasási sebességemhez képest villámgyorsan rá is vetettem magam. Ebben a regényében sem csalódtam – bár e sorok írásakor a végére még nem értem, ezt be kell valljam.

Ugyanakkor, amiért az Öltések közt az időt is imádtam, azt A kapitány lányaiban is mind megtaláltam. Nagyon életközeli, nagyon emberi, esendő és hihető karakterek, naturalisztikusan szívfacsaró sorsok és szinte könnyfakasztóan parádés írói stílus jellemzik ezt a kötetet is.

A történet, ahogy a korábbi regényében, ebben sem az a lendületes, együltőhelyemben muszáj végig olvasnom kategória. Legalábbis nekem. De mivel a könyv, én úgy találom, igazi irodalmi-gourmet fogás és a 3 Michelin csillagos étteremben sem szokás ízlelés nélkül felzabálni az ételt, ez nem is baj. Úgyhogy én is ízlelgetem Maria Duenas regényének minden sorát. Mert egy mesterfogás. (És előre megsúgom: 2021-ben a harmadik magyar nyelven is megjelent regénye, az Elfelejtett misszió biztosan a terítékemre kerül.)

 

Orlissa

Sajnos még nem fejeztem be, de már az alapkoncepcióval nagyot dobbantott nálam Theodora Goss Az Alkimista lányának különleges esete. Viktoriánus szörnyek női társai, Sherlock Holmes, London, egy rejtélyes gyilkosságsorozat, mindez abszurd humorral és egyedi narratív startégiával tálalva? Engem megvett kilóra.