Oldal kiválasztása

“Csodát bárki megtapasztalhat, aki nyitott szemmel jár a természetben.”

Elli H. Radinger, Németország legnevesebb farkasszakértője megmutatja, mi mindent tanulhatunk a farkasoktól.

Szeresd a családodat, gondoskodj azokról, akiket rád bíztak, soha ne add fel, és soha ne szűnj meg játszani – íme néhány dolog, amit a farkasoktól eltanulhatunk. Együttérzően törődnek öreg és sérült társaikkal, szeretetteljesen nevelgetik az utódaikat, és képesek mindenről megfeledkezve játszani. Gondolkodnak, terveznek, és intelligensen kommunikálnak egymással. Elli H. Radinger, népszerű német farkasszakértő izgalmas történeteket mesél róluk, amelyekben olyan értékek jutnak központi szerephez, mint a családközpontúság, a bizalom, a türelem, a vezetői képességek vagy a tudatos figyelem. A farkasok bölcsessége inspiráló könyv az erdeinkbe lassan visszatérő négylábúakról.Szeresd a családodat, gondoskodj azokról, akiket rád bíztak, soha ne add fel, és soha ne szűnj meg játszani – íme néhány dolog, amit a farkasoktól eltanulhatunk. Együttérzően törődnek öreg és sérült társaikkal, szeretetteljesen nevelgetik az utódaikat, és képesek mindenről megfeledkezve játszani. Gondolkodnak, terveznek, és intelligensen kommunikálnak egymással. Elli H. Radinger, népszerű német farkasszakértő izgalmas történeteket mesél róluk, amelyekben olyan értékek jutnak központi szerephez, mint a családközpontúság, a bizalom, a türelem, a vezetői képességek vagy a tudatos figyelem. A farkasok bölcsessége inspiráló könyv az erdeinkbe lassan visszatérő négylábúakról.

 

Csodálatos könyv, a farkasok lelkes csodálójaként imádtam minden sorát. Két éve olvastam Az amerikai farkast Nate Blakeslee-től, és úgy érzem, tökéletesen kiegészíti egymást a kettő. Imádtam ismét találkozni a Yellowstone farkasaival, az író szemén keresztül is megismerni néhányukat és a történüket. Azóta természetesen sort kerítettem a National Geographic filmekre is, szóval Casanovát, 21-est és a Farkaskirálynőt (alias 06-os) különösen jó volt viszontlátni. Most is legalább annyira megérintett a sorsuk, mint amikor először olvastam róluk.

Elli H. Radinger nagyon szimpatikus lett, nem csak emberileg és természetbarátként, hanem íróként is. Tetszett a közvetlen, olvasmányos stílusa, és legszívesebben a keblemre öleltem volna, amiért végre valaki kimondta, hogy hülyeség, hogy az állatoknak nincsenek érzelmeik. Nem is értem, ezt hogy gondolhatja bárki, aki látott már állatot. Oké, lehet, hogy nem annyira tudományos antropomorfizálni őket, de kit érdekel, engem úgysem foga soha senki meggyőzni arról, hogy az állatok nem éreznek ugyanúgy, mint mi, sajnálom. Egyébként egy kicsit talán Lawrence Anthonyra emlékeztetett a írónő stílusa, talán az ő könyveiben éreztem ilyen szívmelengető közvetlenséget. Egyszerre szórakoztató, informatív és megható. És minden sorából sütött, hogy mennyire szereti a farkasokat, és a szívén viseli a sorsukat.

Fizikai valójában is nagyon szépséges könyv, imádtam a sok-sok fényképet az állatokról, főleg a színeseket, de mindegyik jó minőségű. Nem győztem gyönyörködni bennük. Maga a könyv felépítése is tetszett, hogy minden fejezetben tanulhatunk valamit a farkasoktól, és párhuzamot von az emberek vagy más állatok viselkedésével is. Közben pedig megismerjük az ökológiában betöltött szerepüket, a kapcsolatukat más állatfajokkal, és a személyes sztorizgatásnak hála az egyes farkasok is közelebb kerülnek hozzánk.

Radinger igyekszik lerombolni az emberek furcsa tévhiteit és enyhíteni a farkasok rossz hírét. Megdöbbentő, hogy mennyi elvakultság van a világon, akár a Yellowstone körül lövöldöző emberekre, akár a paranoiás németekre és a fura babonákra gondolok. A szerző szépen rávilágít arra, hogy az emberek nagyobb veszélyt jelentenek a farkasokra, mint fordítva. Ötletesek voltak a példák, hogy mennyivel nagyobb esélyünk van rá, hogy megfulladunk egy golyóstoll kupakjától, mint hogy farkasnasiként végezzük. Én személy szerint szívesen élnék farkasközelben, olyan borzongatóan gyönyörűséges lehet hallani a hangjukat vagy időnként látni őket elsuhanni.

A farkasok bölcsessége és „életvezetési tanácsai” mellett pedig a végén még némi Yellowstone-os tájékoztatót is kapunk, biztos ami biztos, hátha ott kötnénk ki. Szerintem remek ötlet volt gyakorlati tanácsokkal ellátni az olvasókat arról, hogy mikor érdemes farkaslesre indulni, hogy kell viselkedni vagy hol lehet megszállni.

Igazán kivételes és emlékezetes olvasmány volt, biztos le fog kerülni még párszor a polcról. Melegen ajánlom minden állatbarátnak. Remélem, hogy a Park kiadó a jövőben is erősíteni fogja az állatokról, természetről szóló könyvek vonalát, mert tényleg rendkívüli könyveket köszönhetünk nekik.