Oldal kiválasztása

Azt gondolná az ember, hogy Hollywood kinőtt a bugyuta karácsonyos filmekből, ahol a télapó kilétét akarják bebizonyítani, és ami annyira édes-mázos, hogy megfekszi a néző gyomrát. Nos, nem, az amerikai filmipar még mindig úgy gondolja, hogy ezt a történetet még nem láttuk elégszer.

A Pierce család korábban minden évben nagy boldogságban ünnepelte meg a karácsonyt, azonban Doug (Oliver Hudson) halála óta minden széthullott, és míg felesége, Claire (Kimberly Williams-Paisley) egyfolytában dolgozik, addig a két gyerek, Teddy (Judah Lewis) és Kate (Darby Camp) folyton civakodnak. Ráadásul a tini korú Teddy egyre nagyobb balhékba keveredik, míg Kate nem hajlandó engedni a gyermeki mesevilág fantáziájából. Ám Kate a mostani karácsonyra mást tervez, ugyanis feltett szándéka, hogy bebizonyítja a Mikulás létezését, és hogy ezt megtegye, cselhez folyamodik.

Kate terve annyira jól sikerül, hogy találkozik Mikivel (Kurt Russell), aki a váratlan potyautas láttán elhagyja zsákját meg a sapkáját is, és ezzel óriási veszélybe kerül a karácsony. Kate pedig úgy dönt, segít a Mikulásnak, még ha ezzel bonyodalmak sorát is veszi a nyakába.

Ha bárki valami nagy csodát vár a Karácsonyi krónikáktól, akkor azt igazán el kell szomorítanom, ugyanis ezt a történetet már annyiszor láttuk, hogy csak az említése végett orrvérzést kapok – mentségemre szóljon, nem önszántamból néztem meg a filmet, és decemberben azért illik nem csak horrort nézegetni.

A film minden mozzanat, minden csavarja, minden nagy pillanat teljesen kiszámítható, megjósolható és kikalkulálható. Nulla, az az nulla meglepetést tartogat, és a poénok rendkívül elcsépeltek. Ugyanakkor a filmnek sikerült megragadnia egy nagyon jó egyensúlyt a pergős kaland és a karácsony torkunkon való letolása között, és így egy egészen emészthető, egyszer megtekinthető darabbá vált.

Kurt Russel láthatóan imádta a filmet, tényleg elemében volt, és biztos vagyok benne, hogy a kissé hóbortos, ám feltaláló zseni Mikulás inkább volt Russel, sem mint egy kitalált szereplő – egyszerűen csak fogta, és önmagát alakította, aki élvezi az életet és a körülötte felbukkanó rendezett káoszt.

Kate és Teddy pedig igen bájosak, de annyira, annyira egysíkúak, hogy az valami elképesztő – én tényleg nem javaslom semmilyen édesség fogyasztását a film közben, mert enyhe cukormérgezés várható miattuk.

A film bemutatását követően a Netflix által közölt adatok alapján közel 20 millió háztartásban nézték meg az első héten. Igen, egy karácsonyi bugyuta film, eladható karácsonykor, ami kellően jópofa, a gyerekek biztosan fogják élvezni, a szülőknek pedig úgy egyáltalán nem kell odafigyelniük rá. De nem ez az a karácsonyi film lesz az, ami megváltja a műfajt, vagy új magasságokba emeli – mint A Grincs vagy a Télapu.

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.