Egyszerre nagyon megakartam nézni ezt a filmet és nagyon nem: mindig mindenhol azt olvastam, hogy egy méltó utódja az Elfújta a szélnek, és közben valahol mélyen legbelül aggódtam, hogy ez közel sincsen így. Annyi szent, hogy a film tényleg igyekezett méltó utód lenni, az már más kérdés, hogy nem nagyon ment neki.
Lady Sarah Ashley (Nicole Kidman) férje után utazik Ausztráliába, hogy ott eladassa vele a felvásárolt földet és közösen visszatérjenek Angliába. Ám mire megérkezik, férjét megölik, ráadásul a földterület sem ér sokat, hacsaknem sikerül eladni az ott nevelt marhákat, amiket azonban nem tart sokra a terelők vezetője, Neil Fletcher (David Wenham). Ashley összeveszik Fletcherrel és kiadja a férfi útját, ráadásul kiderül, hogy férjét igencsak megvezették az üzleti életben, és csak egy lehetőség van, hogy a Lady jól jöjjön ki a helyzetből: ha maga is nyeregbe száll és elindul a kontinens kegyetlen pusztájába több száz marhával, egy kisfiúval és egy Drover (Hugh Jackman) nevű hajcsárral. Útjukat tragédiák kísértik, és a közelgő háború szele, ami mindent megváltoztat, még egy olyan távoli földrészen is, mint Ausztrália.
Baz Luhrmann hatalmasat aratott az 1996-os Rómeó és Júlia modern feldolgozással, amire rátett egy lapáttal a Moulin Rouge átütő sikere 2001-ben, az Ausztráliában pedig ismét Nicole Kidmant rendezte, és míg az első kettő filmben sikerült egy egyedi atmoszférát és valami igazán maradandót alkotni, addig s 2008-as Ausztrália csak egy halovány fény pislákoló karrierjén. Pedig minden adott volt, hogy ez a film is hatalmasat szóljon: fantasztikus színészek, hihetetlen tájak egy olyan korszakban, amikor az ember még nem hajtotta rabigába a természetet, ellenben megpróbálta ezt embertársaival.
Az Ausztrália egy kellemesen nézhető romantikus film, ami eposzi magasságokat akar megfogni, ám valahogy mégis döcög, döcög a sokfajta stílus keverékétől, attól, hogy a rendező képtelen volt elengedni korábbi sikereit, és hogy egy-egy konfliktus csak azért történt meg, mert úgy akarta az író, nem pedig mert így volt logikus. Most konkrétan a vízbefulladásra gondolok, aminek csak annyi értelme volt, hogy így a fiúnak új anyára volt szükség, mert amúgy semmi értelme, hogy valaki csak úgy a semmitől megfullad kemény kettő perc alatta, mikor se áramlat, se fedél, se semmi nem nehezítette légzését. És most direkt a legszembetűnőbb jelnetet idéztem fel, de fél tucat hasonló írói önkényt számoltam össze a közel három órás film alatt.
A színészeink persze remekül megállták helyüket: Nicole Kidman erős és bájos egyszerre, míg Hugh Jackman tökéletesen hozza a pimasz és agyafúrt, ám szeretnivaló gazfickót, de valahogy mindketten a kötelezőt nyújtják, hozzák a megszokott színvonalat és ennyi. Ez közel sem életük főműve, karrierjük mérföldköve vagy pályafutásuk egyik csillogó égköve, csak egy a tucatnyi szerep közül, amit a huszonegyedik században vállaltak.
Nem mondom, hogy az Ausztrália rossz film, kellemes, nézhető, szórakoztató, de nem egy korszakalkotó mű, és közel sem ér fel az Elfújta a szélhez. Ugyanis Luhrman elfelejtett egy nagyon fontos dolgot: a romantika nem a cél, hanem egy eszköz a történetmeséléshez, egy szempont, ami hozzátesz a nagy egészhez, nem pedig az egyetlen és értelmes történetszál.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
