Oldal kiválasztása

Hohó! Skócia, rejtélyes eltűnés, egy wicca koven és egy időszakonként felbukkanó etruszk műtárgy. Jud Meyrin legújabb könyvében, a Lowdeni boszorkányhajszában pont az ezek közötti kapcsolatokra keresi a választ és hívja egy kalandos és egyben veszélyes nyomozásra az olvasókat.

Bár a 2020-as év eddig nem kifejezetten sok jót tartogatott számunkra, de azért egy-két pozitív esemény is történt. Például szeptember 15-én jelent meg Jud Meyrin, azaz Megyeri Judit legújabb könyve. Ez pedig számomra határozottan egy jó dolog. Judittól idén olvastam már egy Magyarországon játszódó romantikus krimit, a Rózsakői rejtélyek sorozat kezdő kötetét, a Holttest az Ambróziábant és nagyon vártam, hogy vajon milyen kalandokat élhetek majd át a ködös Skóciában.

A történet két főszereplője a kotnyeles, harmincéves újságíró, Lottie Kelsey és a mindig mogorva, de jó kiállású nyomozó, Tristan Hunter. Ismeretségük első pillanatától van köztük egy ellentét, mígnem Lottie szomszédja rejtélyes körülmények között eltűnik és nekik muszáj lesz összedolgozniuk, ha meg akarják találni őt, illetve ha az ügy végére akarnak járni.

Nagyon örültem, hogy Judit korábban megismert stílusa ebben a kötetben is visszaköszönt. Imádom azt a lendületet és lazaságot, ami a történetből árad. Csak visz előre, folyamatosan fenn tudja tartani az érdeklődésemet, és még a kevésbé lendületes részeket is élmény olvasni. Szinte észre sem vettem és elfogytak az oldalak.
Természetesen, romantikus krimi lévén elengedhetetlen, hogy némi szerelmi szál is kerüljön a kötetbe. Judit ezt is kifejezetten jól adagolja. Nem rohan előre, a kezdeti ellenérzés szépen lassan alakul át a karakterekben, hogy végül rádöbbenjenek, fontosabbak ők egymás számára, mint ahogy azt bármikor is gondolták. Természetesen ezt a kívülállók hamarabb észre is veszik, mint ők maguk.

Persze ez amolyan tipikus eleme a romantikus történeteknek, de engem például nem zavart a dolog. Hiába tudtam, hogy mi fog történni a két főszereplő között, ugyanúgy izgultam, hogy mi lesz velük. És milyen jó, hogy nem könyveltem el már jó előre a dolgokat, mert Judit a kötet végén csavart egyet és bizony meglepett a végkifejlettel. Tökéletesen hozta a sorozatokhoz oly méltó függővéget, bár valójában bizonyos szálakat elvarrt, és nem hagyott meg mindent az olvasó fantáziájának. Ez nem is baj, mert ennyi bizony kellett bele.

Forrás: judyt_olvasosarok (instagram)

A karakterek is amolyan kissé tipikusak. Értem ezt úgy, minél több könyvet olvas az ember egyazon zsánerből, annál több mindennel találkozik, és végül annál kevésbé tudnak számára újakat mutatni. De nem érzem ezt problémának, mert élvezettel követtem végig a marcona, kissé arrogáns, zord külső mögé rejtett összetört lelkű és önmarcangoló férfi, valamint a csinos, vonzó, bátor, okos és sebzett nő történetét, természetesen a mellékszereplőkkel megspékelve.
Szeretem, hogy Judit történetében mindenki a megfelelő helyen van. A karakterek hozzátesznek a történet szálához, nem akasztják meg, szépen viszik előre.

Talán az egyetlen negatívum, amit fel tudok hozni: a borító. Ugyan sejtelmes és tényleg fantasztikusan jól sikerült. Szó se róla, Ash munkája kiváló, ha önmagában nézem, de nekem nem illik a sztorihoz. Kiérzem belőle, hogy a boszorkányság hangulatára erősít rá, ami egyébként engem is érdekel, mégis egy másfajta történetre asszociáltam a borítóról. Valójában a cím alapján is másra gondoltam, de egyáltalán nem okozott csalódást az a történet, amit végül kaptam.

Ha szórakoztató irodalmat, azon belül romantikus krimit keresel, akkor abszolút jó választás a Lowdeni boszorkányhajsza. Azonban ha valami erősen nyomozós dologra vágysz és nem szereted a romantikus történeteket, akkor inkább keress tovább, mert nem biztos, hogy a te történeted lesz Kelsey és Hunter sztorija. Egyébként pedig kiváló kikapcsolódással szolgál a hűvösebb őszi és téli estékre, de akár nyáron vízparton is kellemes szórakozást biztosít.

Szerző

Judyt
Judyt
Szerkesztő-riporter

“Menthetetlenül könyvkóros moly.”