Oldal kiválasztása

Múlthéten egy igencsak vegyesre sikeredett részt tálaltak nekünk az Odaát szerzői, és ez picit a legújabb felvonásra is igaz. Azonban, míg az előző a végére egyértelműen mínuszba tendált, addig az Inherit the Earthre összességében az ellenkezője igaz. Legalábbis számomra – ahogy olvastam mások véleményét az epizódról, többször is megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy vajon ugyanazt láttam-e, mint ők, de a véleménykülönbség végül is egy szép dolog.

Chuck (Rob Benedict), miután az összes többi valóságot porrá zúzta, utolsó nagy dobásaként a srácok univerzumával szórakozik. A nagyfőnök ezúttal úgy gondolta, vicces lenne, ha Samet (Jared Padalecki), Deant (Jensen Ackles) és Jacket (Alexander Calvert) magukra hagyná egy teljesen üres bolygón, így az összes többi embert eltüntette a színről. A vadászok végső elkeseredettségükben aligha tudnak mit csinálni: ugyan náluk van Chuck halálának könyve, ám azt csak maga a Halál nyithatja ki és olvashatja el, Billie pedig egy epizóddal korábban az Üresség martalékává vált. Ebben a kilátástalan helyzetben pont az egyetlen életben maradt arkangyal, Mihály (Jake Abel) lesz segítségükre, akinek jelenlétére Jack figyel fel. De főhőseink vajon bízhatnak-e benne?

Nem tagadom, ez a rész közel sem volt tökéletes, főleg ha figyelembe vesszük, kiknek a tollából fakad. Ez a negyvenkét perc ismét tele volt a már – sajnos – nagyon rég megszokott inkonzisztenciákkal, amik néhol kevésbé, máshol jobban szembetűnőek voltak. Annak a karakternek a visszahozatala, akinek nem fogom leírni a nevét, totálisan felesleges volt, ilyen rövid időre meg aztán különösen – már három évaddal ezelőtt is torkig voltunk vele, az utolsóelőtti epizódban meg pláne. A Mihályt övező sztorit már egy fokkal ügyesebben oldották meg, de a karakter maga akkor is sokkal jobbat érdemelt volna.

Minden, amit az előző bekezdésben felsoroltam, azonban teljesen lényegtelenné vált számomra, amint láttam magát a befejezést kibontakozni előttem. Sokan panaszkodtak, hogy „túl könnyű” volt a megoldás, én azonban úgy vélem, hogy ennyi dráma és sokszor teljesen felesleges csavar után mind a szereplők, mind a nézők megérdemelték ezt a „könnyű” lezárást. Chuck íve piszkosul jóra sikeredett: a gőgös istenséget, akinek csak az volt fontos, hogy ő jól szórakozzon, végül kedvenc  teremtményei tiporták sárba. Mi ez, ha nem költői igazságszolgáltatás? Jack történetének kiteljesedése pedig egyszerűen gyönyörű volt, és ugyan nem számoltam, de az utolsó öt percet biztosan végigbőgtem.

Már csak egy kérdés motoszkál bennem: ha ez a rész egy az egyben úgy érződött, mint egy igazi finálé, mi lesz még itt jövő héten? Hamarosan kiderül!

Szerző

Misplaced
Szerkesztő

Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.