A múltkori, igencsak jóra sikeredett epizód után az eheti felvonást valahogy nem tudom hova tenni. A Despair nagyon is remekül kezdődött, folytatva az előző heti tempót, de aztán a végére olyan mélyrepülésbe kezdett, hogy párszáz méterrel kibővítette a Mariana árkot. Egy részen belül ritkán fordul elő ilyesmi, így hirtelen nem is ugrik be, hogy a sorozat történetében valaha megtörtént volna hasonló baki. De hát mikor döntsenek rekordokat, ha nem az utolsó évadban?
Chuck és Amara egyesülése, valamint Billie (Lisa Berry) szándékainak megismerése után igencsak megváltozik a terv: a srácok ajtaján ezúttal négy kozmikus entitás is kopogtat, ráadásul mindegyik rettenetesen mérges rájuk, csak különböző okokból. A kalamajka tüzére még több olaj kerül, amikor Sam (Jared Padalecki) és Dean (Jensen Ackles) hívást kapnak Charlie-tól (Felicia Day), akinek párja hirtelen köddé vált egy beszélgetésük közben. A két testvér először úgy hiszi, hogy Billie bosszúból kezdi eltűntetni azokat az embereket, akiknek rég halottnak kellene lenniük. Hogy időt nyerjenek, míg kitalálnak valamit összegyűjtik egy menedékhelyre a még életben lévő vadász barátaikat Donna (Briana Buckmaster), Bobby (Jim Beaver) és Jack (Alexander Calvert) segítségével. A történések azonban nem várt fordulatot vesznek, és főhőseink nagyobb kutyaszorítóban találják magukat, mint korábban.
Mint mindig, ezúttal is a pozitívumokat veszem előre: az epizód háromnegyede fantasztikus volt. A cselekmény percre pontosan ott folytatódott, ahol legutóbb abbamaradt, és onnantól kezdve egy pillanatra sem ült le, úgyhogy ezúttal is rághattuk a körmeinket. Ahány apróbb szálat elvarrtak az írók, annyi új is keletkezett, ami egészen ígéretes a lezárást tekintve, és az izgalmak csak egyre halmozódtak ahogy haladtunk előre a sztorival. Egyszóval pontosan az történt ezen a héten is, mint amit egy finálé felé közeledő szériától elvárnánk…
…csak aztán jött az a fránya utolsó tíz-tizenöt perc. Bár roppantul nehéz spoilerek nélkül beszélni erről a szekcióról, azért sem vagyok hajlandó leírni, mi történt – főleg úgy, hogy szerintem mostanra már az is tudja, aki soha életében nem látott egy Odaát részt sem. Egy dolgot azért szeretnék leszögezni, mielőtt elkezdek „mocskolódni”: egyáltalán nem lett volna bajom a sztori ezen részével, ha nem ilyen így került volna színre, ahogy. Azonban, ismerve a sorozat múltját, valamit a tény, hogy ez a pillanat egy iszonyatosan átlátszó és undorító karaktergyilkosság formájában valósult meg, így csak szimplán elkeserítő és felháborító.
Nem is tépem tovább a számat, mert úgy is felesleges. Már csak két rész van hátra, azt ki lehet bírni valahogy, ugye?
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
