Oldal kiválasztása

Mindig nyitott vagyok egy jó kis Sci-Fire, mostanában pedig valami egészen durva olvasási lázban égek! Komolyan mondom, leteszek egy könyvet, és felveszek egy másikat, ami talán párotok számára mindennapos, de én azért ennyire nem voltam ilyen. Most pedig filmekre nem marad időm a könyvek mellett, ez van. Egy ilyen ámokfutás során fogyasztottam el ezt a könyvet is, úgyhogy kukkantsunk is bele!

Vireni Orlando, akit nevezzünk intergalaktikus ügyvédnek, mert nekem ez így nagyon tetszik, élete nagy leleplezésére készül. Meg akarja vádolni a Naprendszer leggazdagabb, legbefolyásosabb és legünnepeltebb emberét, Melvin Kadeket, aki egykoron a naprendszer-benépesítési programjával megmentette az emberiséget a pusztító napkitöréstől. Ezt a tervét azonban derékba töri a bürokrácia, és a közelgő “szellemek pere”. Ugyanis a katasztrófában elpusztult lakosság tudata most adatként tárolódik a felhőben, és a kezükbe jutott egy olyan technológia, ami örökre megváltoztatja a jövőt, és azt, hogy mit is jelent embernek lenni. Kadek egykori felesége, Marion Cheng a bíróság szeme láttára nyomtat a tudata számára testet magának, ezzel megrengetve mindent, amit eddig tudtunk, és ami még veszélyesebb, örök életet ígérve. Virenit pedig aggasztani kezdi egy újabb karizmatikus, mindenkit megmentő, mindenki felett álló vezető gondolata…

A történetről nem is mondanék többet, hiszen annyira hosszú időt átívelő és komplex, hogy ha belekezdenék, egyre több mindent kellene kibontanom. Helyette beszéljük inkább az ötletről. Nem ez az első könyv, ami a tudatok digitalizálásával foglalkozik, de ezt igazán különlegesen teszi. Nem a szereplők körül forog a történet, hanem azért vannak a szereplők, hogy bemutasson egy nagyobb, fontosabb célt. Igazán megfogja és megvizsgálja ezt a témát, hogy mit jelent embernek lenni, és hogyan reagál az emberiség egy olyan újulásra, ami mindent megváltoztat. Ezért nagyon fontos, hogy mikor is játszódik. Ugyanis az Eldobható testek a változás pillanatában kezdődik, és végigkíséri azt. Nem arról szól, hogy van ez a világ, ahol az emberek már digitalizált tudatok, és hogy ők hogy élnek, hanem a globális és személyes vívódásról, amit ez okoz. Muszáj-e mindenkit “megkoronázni” és feltölteni? Jobb-e örökké élni tudatként, mint elfogadni, hogy egyszer vége? Mit jelent számunkra a testünk? Mit jelent életben tartani a testünket, dolgozni rajta, egészségben tartani? Mennyire mondhatjuk valamire, hogy a miénk, amit a bármelyik pillanatban gondolkodás nélkül eldobhatunk?

Amellett, hogy nagyon ügyesen mutatja be ezeket a kérdéseket, és vezeti a szálakat, felmerül a kérdés, hogy akkor jók-e egyáltalán a karakterek? Általában engem nagyon zavar, mikor egy szereplő a saját személyiségén kívül cselekszik, csak hogy előremozdítsa a történetet, de itt valami egészen mással állunk szemben. ezek a karakterek kiszolgálják a történetet. Nem tudom az írónak mi volt a célja, de én személyesen érzek itt némi szándékos sablonosságot. A megalomán újító, aki változtatni akar, az erőszakkal a fellegekbe jutott sztár, és főleg az igazságért halni képes főszereplőnk, Vireni. Habár semmiképp nem egyoldalúak ezek az alakok, mégis úgy érzem, kevés személyiség mutatkozik ki bennük, de pont ez az, amit utólag nagyon meg tudok érteni, hiszen úgy gondolom, azért vannak, hogy bemutassák ezt a náluk sokkal hatalmasabb dolgot. Olvasás közben viszont határozottan úgy éreztem, hogy Vireninek nincs személyisége azon kívül, hogy ügyész. Ez valami olyan, amit még most sem tudok pontosan hova tenni, de utólag sokat gondolkozva a könyvön sokkal jobban meg tudok érteni.

Szintén nagyon tetszett, ahogy az emberiség reakcióját kezelte a változások kapcsán. A döntésképtelenség, a szélsőségek megjelenése, a szektákba tömörülő kényszerkoronázók. Külön tetszett, hogy foglalkoztak azzal, hogy ez a téma hogyan érinti a szegényeket, a nélkülözőket, akik ebben látnak kiutat a helyzetükből.

A sok boncolgatás mellett hihetetlenül akciódús volt, üldözések, robbantások, űrcsaták, ármány és intrika… De akkor miért éreztem mégis úgy, hogy alig haladok vele? Tudjátok van az a könyv, ami annyira lassú és vontatott, hogy egyszerűen nem jutok benne túl az oldalakon. Ez viszont pont az ellenkezője. Nagyon érdekes, információval telepumpált minden mondata, izgalom és akció egymás hátán… És ettől annyira sűrű lesz, hogy nem tud elkapni az áramlat. Lehet, hogy ez csak az olvasási preferenciám miatt van, de szeretek a karakterekkel érezni, és szeretem, ha néha lelassítanak, és beletekinthetünk olyan apró és unalmas dolgokba, ami igazán emberivé teszi őket. Ezek hiányában kicsit úgy hatott rám ez a regény, mint egy nemfikció. Értem, és érdekel is, de nem tudok sodródni vele.

Ettől viszont még meleg szívvel ajánlom gyakorlott Sci-Fi rajongóknak, de kezdőknek talán nem. Ha úgy érzed, nem biztos, hogy ez a műfaj Neked való, szerintem ne ezzel kezdd. Ez egy nagyon gazdag, kidolgozott történet, amihez szeretni kell a science fictiont, a disztópiát, az űrös dolgokat, úgyhogy ennek tekintetében álljatok neki, ha tehetitek.