„Érezted már úgy, hogy nem tudod, mihez kezdj az életeddel?”
Sally Rooney első regényével – ahogy később a Normális emberekkel is – az önmagukat kereső fiatalokat szólítja meg.
„Igazi kultuszsiker… a megcsalás és a barátság pontos, élethű komédiája.” – Entertainment Weekly
Frances hidegfejű, szenzitív fiatal nő, Dublinban tanul, írói pályáját építgeti. Legjobb barátnője a szépséges Bobbi, aki öntelt és hiú ember. Egyik este megismerkednek egy ismert fotóssal és egyre közelebb kerülnek hozzá. Frances be kell vallja magának, mennyire imponál neki az idősebb nő ízléses otthona és jóképű férje, Nick. Frances és a férfi flörtölni kezdenek, de kalandjuk, ami kezdetben szórakoztató csacskaságnak tűnik, később fájdalmas érzésekhez vezet…
A Baráti beszélgetések hibátlanul megkomponált, csalafinta humorú történet a fiatalok életének veszélyes pillanatairól, hiteles érzéseikről. Rooney regényében feltárja, milyen bonyodalmakat szülhet a nők közötti barátság.
A Normális emberek után nagyon megörültem, amikor megláttam, hogy az írónő első könyve is megjelenik magyarul, úgyhogy elég nagy elvárásaim voltak. Nem vártam annál jobbat – mégiscsak ez az első könyve –, és tényleg nem szerettem annyira, de így is teljesen a hatása alá kerültem.
Sally Rooney tudhat valamit; mármint azon kívül, hogy nyilvánvalóan fantasztikusan ír. De nemcsak az egyszerű, letisztult stílusa varázsol el, hanem az is, hogy képes a lelkemig hatolni. Olyan, mintha tökéletesen megragadná a mai huszonévesek problémáit, az öndefiniálás és a vízválasztó döntések kételyeit, vagy a kreativitás küzdelmeit, amikor az ember szeretne valami nagy, maradandó dolgot alkotni, ha már amúgy fogalma sincs, mit kezdjen az életével. És nekem ez annyira szimpatikus, hogy ilyen egyszerű, evilági dolgokról ír, amik valószínűleg őt is foglalkoztatták, ettől az egész olyan otthonos hatást kelt. Mintha mi mind – a főhősnő, az írónő és az olvasó – kicsit ugyanazt élnénk át, csak a magunk sajátos módján. Mintha együtt ücsörögnénk Sally szobájában egy esős napon és az élet nagy dolgairól elmélkednénk.
Ha mindenáron fel kéne címkéznem a könyvet, akkor azt hiszem, valami lelombozó realizmussal jellemezném. Valahogy még a nagy volumenű érzelmek is olyan visszafogottan, tompán voltak ábrázolva, de számomra is meglepő módon egy cseppet sem zavart, mert átjött, hogy mi vele az írónő célja.
Igaz, hogy a cselekmény Frances, Bobbi, Melissa és Nick kusza viszonya körül forog, de mégsem érzem úgy, hogy az lenne a lényeg, hogy hősnőnk egy nős pasival kavar, hanem a mögötte rejlő bizonytalanság. Én az egész kapcsolatban azt láttam, hogy Frances milyen elveszett, és a problémás gyerekkora miatt görcsösen vágyott a szeretetre, hogy valakinek szüksége legyen rá. Mondjuk megjegyzem, hogy nekem Nick nagyon antipatikus volt. Tudom, hogy neki is voltak problémái, de Melissával együtt úgy tűntek, mintha csak lazán kihasználnák az embereket, hogy feldobják a kiégőben lévő kapcsolatukat.
Frances és Bobbi kapcsolatában is azt láttam, hogy ők egész életükben biztos pont voltak a másiknak, így szinte természetes, hogy sosem távolodtak el, és az érzelmi viharok közepette vissza is térnek egymáshoz.
A cím fényében nagyon érdekesek voltak a párbeszédek, és az is, ahogy reflektálnak rá, hogy mit árulnak el róla. Olyan volt, mintha mindenki csak felszínes csevegést folytatna; még az intellektuális eszmecserék során is. Beszélgettek erről-arról, de a fontos dolgokat sosem mondták ki, minden, ami igazán számít, ott maradt kimondatlanul a szavak mögött. És sajnos ez tényleg annyira jellemző a mai társadalomra.
A befejezéssel kapcsolatban vegyes érzéseim vannak. Tetszik a nyitottsága, de közben úgy érzem, mintha semmire nem jutottunk volna. Nem úgy tűnik, mintha Frances előrébb lépett volna az önismeret útján. Mintha minden csak azt támasztaná alá, hogy milyen elveszett. Ugyanúgy botladozik a felnőttvilágban, mint azelőtt, és kapaszkodókat keres, akár érdemes megragadni, akár nem.
Nekem nem lett a kedvencem, de gondolatébresztő és nagyon olvasmányos könyv, ami sokat adhat, ha megfelelő időben talál rá a megfelelő olvasó. Ezek után nagyon várom, hogy Sally Rooney mivel fog előrukkolni legközelebb, én biztos vevő leszek rá.
Szerző
- Szerkesztő
Korábbi cikkek
Könyv2022-03-30Boldizsár Ildikó: Amália álmai
Igaz történet alapján2022-03-16Jung Chang: Vadhattyúk
Könyv2022-03-02Leïla Slimani: Altatódal
Könyv2022-02-02Sarah Winman: Csendélet
