Oldal kiválasztása

„Nincs jobb a pont jónál!”

Létezik egy elég régóta tartó elmélet, ami valahogy beépült a nem északon élő emberek gondolatai közé. Ez pedig nem hangzik másképp, minthogy az éjféli nap országaiban mennyire szomorúak, mennyire boldogtalanok az emberek, hiszen hideg is van arra felé, meg jóval kevesebbet is süt a nap.
Erre az elméletre vagy inkább gondolatra próbál rácáfolni több könyv is az utóbbi években, ugyanis tökéletes ellenpélda erre a szomorkodásra a dánoknál oly népszerű hygge, vagy amiről most itt szó lesz, a svédek boldogságának a titka, a lagom.

Nem titok, hogy én amúgy is nagy rajongója vagyok az északi világnak gyerekkorom óta. Érdekel a mitológiájuk, a történelmük, a szokásaik, most pedig éppen svédül tanulok, így nem is volt kérdés, hogy be fogok szerezni magamnak egy, a lagomról szóló könyvecskét.

Itthon az utóbbi években három ilyen kiadvány jelent meg. Kettő kötet 2017-ben, míg egy 2018-ban. Ez utóbbi, Göran Everdahl alkotása az, ami nekem is megvan. Az író úrról azt érdemes tudni, hogy svéd újságíró és filmkritikus, valamint Svédországnak az északi részéről származik. És hát kiktől lehetne jobb és tartalmasabb útmutatót kapni a svéd boldogság titkáról, mint maguktól a svédektől?

Na de nézzük is a kis kötetet. Ez egy kétszáz oldalt éppen, hogy el nem érő összefoglaló, igazából inkább betekintő a svédek szokásaiba, az életük mindennapjaiba. Imádtam, hogy tele van színes oldalakkal és nem spórolták ki az ábrákat, a rajzokat sem, ezzel is színessé és érdekessé varázsolva az útmutatót. Ugyanolyan bohókás rajzokkal vannak tele a belső oldalak is, mint amilyen a borító, azonban ennek a zöld háttere valamiért nekem annyira nem átütő. Persze ez nem von le magából az értékéből.

Az író kilenc külön fejezetre bontotta – ami azért is izgalmas, mert a skandináv mitológiában is fontos szerepe van a kilences számnak – a „pont jó” titkát és vezeti végig az olvasót a svéd szokásokon. Természetesen mindezt teszi úgy, hogy egyáltalán nem fukarkodik a humorral és a szellemességgel. Betekintést enged a svéd államvezetésbe, az ország történelmébe, az ünnepekhez fűződő szokásokba, a svéd kávézásba, vagyis a fika művelésébe – amire egyébként a svédeknek van külön igéjük és főnevük is –, a ruházkodás és a lakberendezés alakulásába. Mesél a svéd történetek hősnőiről (a méltán híres Stieg Larsson Millenium sorozatának főszereplőjéről, Lisbeth Salanderről vagy épp Astrid Lindgren Harisnyás Pippijéről), a svéd hírességekről, mint Greta Garbo színésznő, Ingmar Bergman filmrendező vagy Jenny Lind operaénekesnő, de még a svédek mosási szokásairól is szó esik a könyvben.

Forrás: judyt_olvasosarok (instagram)

Azt leszögezhetjük, hogy a svéd boldogság titka nem is akkora titok, főleg, ha azt veszem, hogy a könyv fülszövege már az első pár mondatával le is lövi azt. Ez nem más, mint a mértékletesség, vagyis a „pont jó” művészete. Igyekeznek mindenben megtalálni az aranyközéputat és ennek egyik legjobb példája a „mellanmjölk”, vagyis a közepes tej, ami se nem túl zsíros, se nem túl zsírszegény, hanem olyan pont jó. Egyébként ez a 1,5%-os tej nálunk. De a pihenésben, a nyaralásban is a mértékletesség a fő irány.
Persze van ellenpélda is erre a nagy mértékletességre, ugyanis a svédek többsége igazán édesszájú és valóban sok süteményt és nasit fogyasztanak. Mondjuk talán már nem annyit, mint régebben, amikor a fikához hét különböző süteményt kellett felszolgálni. A hat fukarságnak számított, a nyolc azonban már hivalkodást sugallt, viszont a hét, na az pont jó volt. Manapság ezt a szokást már elhagyták, de ennek ellenére is igazán szeretik a nassolnivalókat. Apropó sütemények, ebben a kiadványban bizony recepteket is lehet találni. Benne van például a hagyományos svéd húsgolyó, az oly szeretett kanelbulle, vagyis a fahéjas csiga szórócukorral a tetején és az egyik kedvelt aprósüteményük receptje. Bánatomra az ünnepi semlor recepjte nincs benne. A semlor amúgy zsömléket jelent, de ahogy néztem, ez a nyalánkság inkább egy nagyon fincsinek tűnő töltött fánknak néz ki. Szóval amikor végre eljutok majd Svédországba, vannak, amiket mindenképp meg kell kóstolnom, mert egy jó semlor nélkül én bizony haza nem jövök majd onnan.
Viszont a könyvecske bemutatott olyan tipikusan svédországi termékeket is, amiket máshol nem nagyon lehet kapni, és az országba látogató külföldiek nem is igazán szeretik valamiért. Mondjuk a savanyított heringre még ők is azt mondják, hogy nagyon büdös, de azért eszik. Hát ki érti ezeket a „pont jó” svédeket?

Összességében azt kell mondanom, hogy bár tényleg csak egy kis bepillantást enged a könyv a svédek életébe, mégis már most többet tudok, mint még azelőtt, hogy olvastam volna. Mondanám, hogy ez a könyv pont jó, de én élveztem volna, ha több információt gyűjthetek be, így számomra nem volt teljesen lagom, de attól még igazán közel van hozzá.