Oldal kiválasztása

Nehéz megmondani, hogy minek van nagyobb hányatott sorsa, magának a filmnek, vagy a filmben szereplő tinédzsereknek: eltolt premier, állandó személyi és alkotói cserék, a stúdió és az alkotók közti állandó konfrontáció. Ennek pedig a végeredménye egy elképesztően jó casting, és egy rendkívül összevissza film – pedig mennyire jó lett volna megszólítani egy teljesen új közönséget a Mutánsok világával!

Dani Moonstar (Blu Hunt) rezervátumi otthonát támadás érte, őt pedig apja egy fához bújtatta el, ám a lányt ott üldözőbe vette valami, és egészen az ájulásig kergette. Dani egy különös intézményben tér magához, ahol Dr. Reyes (Alice Braga) elmondja neki, hogy édesapja és az egész Sájen (igen így írjuk magyarul a Cheyenne csoportot) közössége odaveszett egy tornádóban. Azonban Dani egy rendelkezik egy különleges mutáns génnel, és valószínűleg ezért is van még életben, Dr. Reyes pedig segít neki rájönni, hogy hogyan használja.

Az intézményben több tinédzser is lakik: a vallásos Rahne Sinclair (Maisie Williams), a lázadó Illyana Rasputin (Anya Taylor-Joy), a visszahúzódó Sam Guthrie (Charlie Heaton), és a gazdag fiú, Roberto da Costa (Henrique Zaga). Mindannyian rendelkeznek a mutáns génnel, és mindannyian nagy szenvedés árán jöttek rá képességükre. Miközben Dani a képességére próbál rájönni, az intézményben egyre furcsább dolgok történnek, és a lakói újra és újra átélik életük legszörnyűbb pillanatait.

Vérzik a szívem, hogy ezt a remek castingot egy ilyen ócska és élettelen forgatókönyvvel dolgoztatták, ahogy telt az idő, és egyre jobban belemerültünk volna a történetbe, egyre másra jöttek elő az egetverő hibák, az átgondolatlanság és a végén már tényleg a „beletojunk mindenbe, csak fizessék ki” mentaláitás jött le a filmből.

A film ugrál egyik műfajból a másikba: hol mély dráma akar lenni, hol horror film, de egyik eszköztárát sem használja fel igazán, csak úgy tessék-lássák módon. Bár szomorú a szereplőink háttere, valójában semmilyen kapaszkodót nem kapunk azért, hogy igazán megkedveljük őket. Nekem is csak azért sikerült, mert Magikot, Kolosszus húgát ismertem a képregényes vonalról, így azért neki tudta szurkolni.

A hirtelen fellángoló szerelem annyira hihető, mint az Alkonyat főszereplőinek érzelemdús alakítása: nemhogy nulla kémia van a szereplőink között, az egész annyira izzadságszagú és hirtelen, hogy én szégyellem magam miatta.

A film digitális jelentéiből szerencsére nem sok van – szerintem még ennél is kevesebb kellett volna, és akkor talán marad valami büdzsé egy rendes írói-rendezői munkára. Utóbbira különösen azért is vagyok dühös, mert Josh Boone írta és rendezte, akinek olyan művet is köszönhetünk, mint a Csillagainkban a hiba filmadaptációja – bár lehet az azért ment neki jól, mert nem ő alkotta meg a nulláról.

Sajnos Az új mutánsok egy rossz film, rossz adagolással, rossz történettel, rossz kivitelezéssel, és elképesztően tehetséges castinggal.

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.