Oldal kiválasztása

“A Ház Gyönyörűsége mérhetetlen; Jósága végtelen.”

Hollókirály után nagyon vártam Susanna Clarke új könyvének megjelenését, és szerencsére nem is kellett csalódnom: a Piranesi még nála is jobban elvarázsolt.

A ​Hollókirály szerzőjének mámorító, hipnotikus új regénye, mely egy álomszerű, alternatív valóságban játszódik.

Piranesi háza nem hétköznapi épület. Termei végtelenek, folyosói végeláthatatlanok, falait pedig sok ezer különféle szobor borítja. A labirintusszerű csarnokok közt egy bebörtönzött óceán terül el, hullámok emelkednek mennydörögve a lépcsőházakban, pillanatok alatt árasztva el a termeket. De Piranesi nem fél; ismeri a dagályokat, ahogyan a labirintusban is eligazodik. Élete a ház felfedezéséről szól.

Rajta kívül még egy ember él a házban, a Másik nevű férfi, aki hetente kétszer meglátogatja Piranesit, hogy a segítségével a Nagy és Titkos Tudás nyomára bukkanjon. De kutatásai során Piranesi bizonyítékot talál egy harmadik személy létezésére is, és egy szörnyű titokra kezd fény derülni, mely a Piranesi által ismert világon túlra nyit kaput.

Susanna Clarke várva várt második regénye lenyűgöző új világba vezeti az olvasót: egy meglepő képekkel és szürreális szépséggel teli végtelen labirintusba, melyet dagályok és felhők kísértenek.

 

A Piranesivel nem indult zökkenőmentesen a kapcsolatunk, az elején kicsit megrettentem, annyira fura volt az egész. Elveszve éreztem magam a Ház Csarnokaiban, és még a stílust is idegennek éreztem. De aztán szerencsére gyorsan megszoktam, egyszerűen beszippantott az egész, és imádtam Piranesivel együtt megfejteni a Ház rejtélyeit; a lenyűgöző szobrokat, a végtelen útvesztőket és a vissza-visszatérő dagályt.

Azt imádom a legjobban ebben a könyvben, hogy többféleképpen is lehet olvasni. Tekinthetünk rá „egyszerű” fantasyként, de egy gyönyörű, nagy metaforaként is, ahol a Ház tulajdonképpen Piranesi elméje. Nekem így nézve nem csak a felejtést és az elmét mint menedéket vagy csapdát, hanem kicsit az agorafóbiát is eszembe juttatta. Ezért is éreztem fontosnak a madarak állandó jelenlétét, akik nyilván a szabadságot jelképezik egy ilyen elszigetelt világban. Amúgy is tele van jobbnál jobb irodalmi toposzokkal, mint pl. a labirintus vagy az ajtók, szóval tényleg igazi csemege a lelkes kis bibliofiloknak.

De ha nem keresgélünk mögöttes tartalmat és szimbólumokat, akkor is csodálatos és lenyűgöző történet. Nagyon szeretem, amikor ilyen lassan, tapogatózva derül fény az igazságra, amire a naplószerű forma tökéletesen alkalmas is, hiszen ha Piranesi el is felejtett már valamit, az olvasók bármikor visszalapozhatnak.

Piranesit nagyon gyorsan a szívembe zártam, annyira ártatlan és tiszta volt a lelke. Érdekes ellenpárja volt a Másik, aki mindent a tudomány racionalitásával nézett, ami ugyan Piranesit is érdekelte, de mégis teljesen más volt a hozzáállásuk. Piranesi mindenre tudott csodaként tekinteni, a Másik szeme előtt visznont csakis a célja lebegett.

Minő meglepetés, a befejezést is imádtam, igazi megnyugtatás volt azok után, amire fény derült. Csodálatos, gyönyörűséges és egyedülálló történet; megkockáztatom, hogy az év egyik legjobbja. Tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek, méghozzá hatalmas lelkesedéssel. Erre megérte ennyi évet várni.