Oldal kiválasztása

Az értékelhető próbálkozás – Dredd bíró (1995)

Szerző: | szept 20, 2020 | Akciófilm, Film, Képregényadaptáció, Sci-fi

Szinte premieren láttam a Sylvester Stallone féle Dredd bírót, és bár akkor nagyon szerettem, mit sem tudtam arról, hogy ez egy képregényadaptáció, és hogy mennyire köszönőviszonyban sincs sem az eredeti művel, sem az eredeti koncepcióval. És ugyan ma már tudom, hogy ennél sokkal jobb Dredd alkotás látott napvilágot (komolyan, ha nem láttad, akkor ezt vedd egy jelnek, hogy ma este megnézd!), valahol mégis egy kedves emlék a szívemben ez a film, és tudom, hogy sokan vannak ezzel így.

A jövőben már nem nagyvárosokról beszélünk, hanem mega városokról, ahol annyi ember tömörül össze, hogy í legdurvább bűnesetek is mindennaposnak számítanak. Hogy az egész társadalmat ne nyelje el a káosz, megváltozott az igazságszolgáltatás, és már nem rendőrök, hanem bírók járják az utakat, akik egy személyben zsaruk, bírók, esküdtek és végrehajtók is, akik ismerik a törvény betűjét, és annak szigorát mindenkivel betartatják, még ha ezét ölniük is kell.

Dredd bíró (Sylvester Stallone) egyike a leghíresebb bíráknak, aki szó szerint nem ismer kegyelmet, és még saját testvérét is képes volt börtönbe juttatnia, ám most megfordul a világ, amikor ő kerül veszélybe, felültetik és el is ítélik. Korábbi mentora és barátja, Fargo bíró (Max von Sydow) azonban még egy utolsó cselekedettel megmenti Dreddet a haláltól és így lehetőséget ad neki, hogy megtalálja azt, aki csőbe húzta, és visszaállítsa tekintélyét.

Nagyjából a történet alapszituációját a képregényből merítették az alkotók, és a bírók alapszemélyisége is onnan ered, azonban szinte minden mást megváltoztattak – ami nekem anno nem tűnt fel, honnan is tűnt volna, hiszen a képregény híre is alig jutott el hozzánk. Az hogy mennyire különböző az 1995-ös film az eredeti képregénytől, nem fogom taglalni, egyszerűen annyiban merően más a két produktum, hogy felesleges összehasonlítani, és sokkal egészségesebb, ha az 1995-ös filmet egy teljesen önálló és egyedi történetnek vesszük, nem pedig egy adaptációnak. Ahogy azt sem fogom tárgyalni, hogy a Karl Urban féle Dredd film mennyivel jobb, egyszerűen sokkal jobb és pont.

Sylvester Stallonét nem az Oscar-díjas alakításai miatt, hanem marcona tekintete és kiállása miatt szeretjük – meg azóta tudjuk, hogy mennyire jó humoros vénája is van – egyszerűen a 90-es évek közepén ő volt a tökéletes választás egy olyan szerepre, ahol szinte érzelemmentesen kell mindenre reagálni, és ezt remekül meg is tette. Ugyanakkor a Ricót alakító Armand Assante lemosta őt a pályáról, és a film utolsó negyedében magáénak tudhatta be a legjobb jeleneteket a legütősebb színészi játékkal. A készítők beleraktak egy indokolatlan comic-relief karaktert Herman Fergusson személyében, akit Rob Schneider alakított, és akinek ha minden tízedik poénja volt tényleg vicces, a többin inkább már csak szánalomból nevettek a nézők.

A film egész megvalósítás és hangulata is a színtiszta 90-es éveket idézi, amikor még annyira nem figyeltek a részletekere, mert a puszta akció és a jópasi-jócsaj kombó kellően karizmatikus főgonosszal elég volt ahhoz, hogy eladja a filmet a mozikban. Ennek megfelelően a díszlet- és jelmeztervezők sem alkottak túl nagyot, és bár futurisztikus jellege volt a filmbeli kellékeknek és a városnak, valójában látszott, hogy itt-ott feltettek valami extrát, egy kis feketét és aranyat, és néhány indokolatlan kütyüt és voilá, kész is a jövő.

Judge Dredd (1995)

Minden hibája és kliséssége ellenére, a Dredd bíró egy kellemes akciófilm, amit mind a zsáner kedvelőinek, mind Dredd rajongótáborának egyszer meg kell néznie, de azért, hogy jobban csússzon, tekintsük ezt egy teljesen alternatív világnak a képregényekhez képest, egy teljesen más történetnek, és így egy igen szórakoztató, látványos és kellemes filmet nézhetünk meg.

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.