Oldal kiválasztása

Amióta van Netflixem, elég nehéz más tartalmat nézni a streaming csatornán kívül, így esett a választásom Sofia Carson legújabb romantikus komédiájára, ami lássuk be, nem az én műfajom.

April (Sofia Carson) gyermekkora óta táncos akart lenni, és szó szerint mindent feláldozott a karrierjéért, azonban egy esős napon élete meghallgatása előtt elhappol egy taxit valaki elől, akiről később kiderül, hogy meghallgatásának vezetője, és aki ezért az emberi hibáért végérvényesen elkaszálja a lány karrierjét. Aprilre eközben kilakoltatás vár az embertelenül kicsi New York-i lakásából, és végül apja, Frank (Enrico Colantoni) unszolására hazaköltözik a nagyvárosból a kisvárosba, ahol mindenki ismer mindenkit, és ahol a régi ismerősök és szerelmek várjál.

Volt tánctanára, végül ráveszi a lányt arra, hogy oktassa kis tanoncait, és készítse fel őket a táncversenyre, amire csupán két hét áll rendelkezésre. Aprilt eleinte csak egy cél hajtja, hogy megmutathassa tudását a tánc zsűri előtt, és ehhez a porontyok igazán jó alibinek bizonyulnak. Azonban a felkészülés során megkedveli a gyereket, és szembenéz hátrahagyott démonaival is. De vajon meddig képes elmenni saját életcéljáért, és vajon érdemes-e visszafordulni a célegyenesből?

Nem árulok zsákbamacskát, a Táncra fel! egy bájos romantikus komédia, remek zenékkel, nagyon szép mozdulatokkal, és rendkívül kiszámítható fordulatokkal. A film tényleg csak ennyi, de a készítők nem is akarnak többet, csupán szórakoztatni és megmutatni egy emberi oldalt is a rivaldafényben, és ez teljesen jó így.

A film kellően szórakoztató és vicces, a szereplőket szívünkbe lehet zárni, Enrico Colantoni hozza a már tőle megszokott Mars apuka stílust, amit imádni lehet, míg Sofia Carson megmutatja valódi táncos énjét szólóban is – nem mintha nem láttuk volna mennyire ügyes az Utódok-filmekben, de ott azért a négyesen volt mindig a hangsúly.

A film vége egy picit felemásra sikeredett, ugyan hozták a megszokott klisés lezárást, de előtte kapott egy pici csavart a történet, ami tetszetős volt, de azért lássuk be, egy ilyen történetben, nem lehet csakúgy akármi előhúzni, így egy teljesen korrekt, szempárásító lezárást kaptunk egy bájos filmben, és néha nincs is szükség többre!

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.