Oldal kiválasztása

Az utóbbi hónapok bizony a kulturális eseményeknek is rendesen keresztbe tettek, így mikor kezdett újraindulni kicsit a világ, kapva kaptam magam, és ellátogattam pár közeli (és olykor igen távoli) helyekre, hogy végre felfedezzem magamnak Németországot.

Az egyik ilyen állomáshely a stuttgarti Porsche  Múzeum lett, ahol közel 6 ezer négyzetméteren lehetett megtekinteni nyolcvannál is több autót, amik végigvezették a látogatókat az autógyártó, illetve az autógyártás történelmén.

Az múzeum már szokatlan és egyedi formájával is kivívja a látogatók figyelmét – hát még a közeli, zászlórúdra emlékeztető szobor, ahol szó szerint három Porsche magaslik. A lenyűgöző épületet 2005-ben kezdték el építeni, és a hivatalos átadóra 2009 januárjában került sor. Az egész helynek van egy futurisztikus, semmivel sem összehasonlítható érzete, ami egyszerre repít minket a jövőbe, és mutatja meg a múltat. Mint a 90-es évek sci-fi filmjei, ahol „visszanéztek a múltba”, és kiállításként kezelték az akkor használt tárgyakat.

Semmi meglepőt nem mondok azzal, hogy rengeteg autót láttunk aznap, de volt pár igen különleges darab is, például az első Porsche kocsi megmaradt darabjai, amin már komoly nyomot hagyott az idő, de egy ügyes üveggel megmutatták, hogy mely részei miképpen néztek ki fénykorában. Plusz egy replikát is meg lehetett tekinteni, ami pedig aztán igazán ámulatba ejtőnek bizonyult.

Különösen élveztem a kiállítás interaktív részeit – bár azt kikérem magamnak, hogy csak gyerekek ülhettek be egy Porschéba egy fotó erejéig –, volt lehetőségünk egy hatalmas összefüggő képernyőn a gyár összes modelljét összehasonlítani, a változó arányokat, a finomodó részleteket egyetlen csúszak segítségével iránytani. Sőt több hangkupola alatt még be is indíthattuk a motort, de nem is akármelyiket, az örök klasszikus 911-es Roadster mellett bizony igazi Porsche traktor is felzúgott.

Nagyon érdekes volt számomra, hogy komplett motorokat, kasznikat szedtek darabjaira, és mutatták meg a részleteket, a belsőt, és azt a hihetetlenül bonyolult konstrukciót, ahogy agy autó beindul. Rengeteg apró kis szerkentyű, alkatrész, szelep járul hozzá egy ilyen impozáns autó sikeréhez, és hihetetlen mértékű munka van egy-egy modellben.

Az autók, hát azok ámulatba ejtőek voltak, színesek, fényesek, klasszikusak, modernek, visszafogottak, innovatívak, idejétmúltak, szóval minden, amit ez a gyár megalkotott fennállása óta. Ugyanakkor volt egy autó, ami igazán hosszú mosolyt kapott tőlem, méghozzá a kiállított Volkswagen Bogár, na, nem azért, mert rajongója vagyok a modellnek, hanem mert tetszett, hogy egy ilyen nagy múltú és luxusautókat gyártó cég, arra is büszke, hogy megalkotta a terveit egy másik autógyárnak, ami bárki elérhetett. Egy rendkívül bájos metaforája annak, hogy minden munka, minden terv és minden ötlet számít, csak azért mert már túlhaladtál rajta, nem kell elfelejteni.

 

Én mindenkinek meleg szívvel ajánlom a kiállítást, nem csak autórajongóknak, hanem azoknak is, akik egy pár óra szeretnének ismét autókkal játszani, csak éppen, ezek kicsit nagyobbak a megszokottnál.

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.