Dean Devlin és Roland Emmerich nagyon régóta adósok nekünk A függetlenség napja folytatásával, és mint sci-fis, azt kell mondanom, megérte a várakozás, mert egy minőségi, korrektül összerakott folytatást kaptunk, ami bár nem mentes a hibáktól, mégis egy teljes és egész élményt képes nyújtani.
Az idegen megszállók legyőzése csupán a kezdet volt, és bár a függetlenség napja azóta egy egész bolygó ünnepli, mindenki másként kezelte az idegenek utolsó megsemmisítését, a további harcokat, a felépülést, és a felkészülést egy újabb támadásra. Mert bár nem volt semmi bizonyíték erre, érthető módon, az emberiség minden erejével azon volt, hogy felkészülten várjon egy újabb támadást, és ehhez felhasználták az idegenek hátrahagyott űrhajóit, technológiáját, és sok esetben magukat az idegeneket is. Ráadásul a világ már egységgé forrott össze, hiszen a nagyobb ellenség, eléggé szépen kisimította az országok és népek közötti különbségeket – persze azért nem sikerült teljesen.
És ahogy sejthető volt, az idegenek visszatértek, elsőnek egy ismeretlen űrhajó bukkant fel a Naprendszerben, azután pedig egy akkora flotta következett, amit még nem látott az emberiség. Vajon az azóta felfejlesztett védelmi rendszer, képes lesz megvédeni a világot, vagy ismét az emberi leleményre kell majd hagyatkozni?
Azon szerencsések közé tartozom, aki mind az első, mind a második filmet moziban nézhette meg, és állítom, mindkét mű pontosan ugyanúgy beleszögezett a székembe, és sok jelentben még a popcornról is elfelejtkeztem. Azóta persze már mindkét filmet számtalan alkalommal láttam, hol magyarul, hol angolul, de ez az élmény azóta sem múlt el – ami azért lássuk be, igen nagy szó!
El kell ismernem, hogy A függetlenség napja: Feltámadás nem lett annyira jó, mint az első film, többek között azért, mert ez már „csak” egy folytatás – vagyis sokan teljesen ok nélkül szapulják, azért mert egyszerűen ez egy második történet –, és mert az 1996-os első film óta számtalan hasonló idegen támadós film bukkant fel, és süllyesztette el a sci-fi műfaj eme apró szegmensét a mocsár mélyére. Ugyanakkor mivel az eredeti készítők az eredeti elképzelésük szerint folytatták a filmet, igenis elmondható, hogy egy nagyon minőségi munkát hoztak össze, amire büszkék lehetnek.
Külön tetszett, hogy visszahozták a korábbi kedvelt színészeinket, illetve új, szeretnivaló karaktereket kaptunk, akik emberek, esendőek, kiállnak a jóért, és végig hitelesek ebben a világban és ebben a szerepkörben.
Ugyanakkor számos olyan random dolog történt a filmben, aminek értelme nem volt, és valódi háttere, vagy karakter-motivációja, de szükség volt rá, hogy az adott pontról túllendítsék a történetet, vagy éppen cukiskodjanak – most komolyan, egy busznyi gyerek a sivatag közepén?
A film egészében csak azt sajnálom, hogy nem láthattuk az emberiség hamvaiból való feltámadást, a küzdelme, a megértés újabb formáit, bár tudom, az nem igazán mozis alapanyag és nem igazán eladható, de például az afrikai törzsek évtizedes harca az idegenekkel minimum egy minisorozatot megérdemelt volna.
A függetlenség napja: Feltámadás tényleg az a folytatás, amit egy ilyen kaliberű első film után megérdemlünk, és ami egy olyan érdekes és tovább vihető világot tárt fel a nézők elé, hogy vérzik a szívem, amiért úgy néz ki, kaszálták a harmadik film koncepcióját, és ezért nem készül el.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
