Azt hiszem, sokan vagyunk új, hogy Tolkien teljes életművét el akarják olvasni, nem csak a Gyűrűk urát vagy a Szilmarilokat. Én sem vagyok kivétel, és bár a könyvtáram hiányos a szerző műveiből, akad pár apróság, ami olvasásért kiált tőle, és ezúttal A sonkádi Egyed gazdára esett a választásom.
A sonkádban élő Egyed gazda pontosan olyan volt, mint bárki más a szomszédságában, rosszul bánt kutyájával, féltette termését, és igyekezett jobban élni, mint elődéi. Arra azonban nem számíthatott, hogy egyszer egy óriás állít be sonkádra, és ha ez még nem lett volna elég, később egy sárkány is tiszteletét teszi a királyságban. Persze a király nem tűrheti, hogy ilyen csúfság veszélyeztesse a helyiek életét, ezért felkéri Egyed gazdát is, hogy szabadítsa meg a világot, de persze mint minden mesében, úgy itt is, kicsit máshogy alakulnak a dolgok.
Volt szerencsém a könyv első magyar kiadásához hozzájutni, amit Göncz Árpád fordított – akinek amúgy nem csak közgazdászként vagyok rajongója, hanem a fordításait is kifejezetten szeretem –, és bár ez nem az író érdeme, nekem mégis adott egy plusz, pozitív felhangot a meséhez. Azt azonban még így sem tudta elérni, hogy megszeressem, becsülettel végigolvastam, de nem szerettem, amit olvasok.
Elöljáróban fontos leszögezni, hogy az eredeti történet 1944-ben került kiadásra, vagyis közel 80 éve, ami rengeteg idő, és ez alatt a rengeteg idő alatt sokat változott a világ, az emberek véleménye a mesékről, azok szerepéről, vagy, hogy mit és miért érdemes felolvasni egy gyereknek elalvás előtt. Feltételezem, hogy Tolkien is egy bájos esti mesének szánta A sonkádi Egyed gazdát, ahol egy bátor ember, mindenféle képzettség és extra képesség híján, saját lelki erejéből, bátran kiáll mások ellen, legyenek az óriások vagy királyok – szóval ez az üzenet kifejezetten jó és pozitív.
Az azonban már közel sem az, hogy Egyed gazda egy nem jó ember, nem mondanám rossznak, de nem is egy olyan példakép, amit szívesen a gyerekem elé állítanék, és ez egyszerűen abból fakad, hogy 80 évvel ezelőtt még teljesen mást gondoltunk a példaképekről, és ez így rendben is van, ezért nem lehet kárhoztatni vagy elítélni a könyvet, mert képtelenség megfelelni az ismeretlen jövőnek. Egyszerűen el kell fogadni, hogy ez a könyv már nem egy esti mese, ez egy életmű része, amit a rajongók elolvasnak, és van, aki szereti, van, aki nem, de már nem való gyerekek kezébe.
Egyszerűen csak engedjük el A sonkádi Egyed gazdát, szeressük amiért létezik, és amiért kezünkben foghatunk egy darabka történelmet, és koncentráljunk Tolkien sokkalta jobb szerzeményeire – például a személyes kedvencemre, a Szilmarilokra.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
