A 90-es évek sci-fi kínálatában kevés meghatározóbb film van, mint A függetlenség napja, amit okkal vesznek elő ma is nem csak a műfaj kedvelői, hanem mindenki, aki egy jól összerakott akció-sci-fire vágyik.
Az idegenek eljöttek a Földre, és az emberiség minden tőle telhetőt megtett, hogy kommunikálhasson velük, miután a csészealjak minden nagy emberi város felett megjelentek. David Levinson (Jeff Goldblum) ráadásul felfedezett egy adást, ami az emberi műholdaktól származik, és ami egyre inkább egy visszaszámlálásnak tűnik. David korábbi felesége, Constance (Margaret Colin) az Egyesült Államok elnöke mellett dolgozik így David rohant is értesíteni a Fehér Házat a vélt veszedelemről. Bár David időben odaért Whitmore elnökhöz (Bill Pullman), így ki tudtak menekülni a városból, az emberiség nagy része nem volt ilyen szerencsés, és az idegenek brutális pusztítást vittek véghez. A válaszcsapás sem váratott magára, azonban minden fegyver hatástalannak bizonyult az idegenekkel szemben. Vajon az emberiségnek van-e esélye egy ilyen szintű fenyegetéssel szemben?
Nagyon fontos leszögezni, hogy bár sokan egy egyszerű katasztrófafilmként emlegetik A függetlenség napját, ez volt a zsáner egyik első nagy durranása, ami brutális bevételt termelt a mozi pénztáraknál. Csak ez után következett számos olyan katasztrófa sci-fi film, mint az Armageddon, vagy a Csata: Los Angeles. Sok véleményt olvastam az elmúlt pár hétben a filmről, és élesen meg lehet különböztetni egymástól két vonalat: az egyiket, aki szerette és nagy élménynek tartja, és egyúttal a millenniumi generáció tagja, a másikat, ami simán túllép rajta pedig már az a generáció, ami 2000 után született, így bár érti a filmet, nem ismeri annak kulturális hatását, ami egyáltalán nem baj, csak tény. A függetlenség napja saját korának gyermeke, így 2020-as elvárásokkal nem lehet megítélni egy 1996-os alkotást.
A film két alkotója, Roland Emmerich és Dean Devlin már a Csillagkapu film kapcsán bebizonyították, hogy nem csak látványos filmet tudnak készíteni, hanem egy olyan egyedi és ígéretes univerzumot is képesek megteremteni, ami évtizedek múlva is kiköveteli magának a figyelmet. Ez a film nem csak látvány, mivel zseniális párbeszédeket vonultat fel, rendkívül színes és tehetséges színészgárdával rendelkezik, miközben mindenki bemutatására van idő, de éppen csal annyi, amennyi kell, és ez egyáltalán nem nyomja el magát az akciót.
Ugyanakkor el kell ismerni, hogy eléggé kiszámítható a történet – mégis milyen film lenne a 90-es években, ahol nem győz az emberiség, ez akkoriban nem volt szokás –, sajnos sok esetben azért működik a történet, mert az írók így akarták, és nem azért, mert így logikus. De ezek az apróbb hibák tényleg nem veszik el az élményt, mert itt tényleg minden nagyon egyben van, és egy igazán minőségi, nézhető, és számtalan alkalommal újranézhető filmet hoztak össze.
És tudjátok mit, igenis szükségünk van az ilyen filmekre, ahol minden szörnyűség ellenére igenis nyerni lehet, szükségünk van a reményre, és arra, hogy összefogással igenis változtatni lehet akármin!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
