Oldal kiválasztása

Én tényleg nagyon nehezen engedek el dolgokat, és még akkor is képes vagyok szeretni vagy lelkesedni valamiért, ha az már csupán árnyéka önmagának, de a Vikingek hatodik évada annyira elvette a kedvemet az egész szériától, hogy visszamenőleg is kezdem meggyűlölni az egészet. Így múlik el a világ dicsősége!

Sigurd (David Lindström) halála után Ubbe (Jordan Patrick Smith), Ivar (Alex Høgh) és Hvitserk (Marco Ilsø) Angliában maradtak, hogy jogot formáljanak a nekik adományozott területekre, míg Björn (Alexander Ludwig) és Halfdan (Jasper Pääkkönen) úgy döntöttek, délnek utaznak és felfedezik maguknak a Mediterrán térséget. Azonban ahogy a Jós (John Kavanagh) is mondta, a Ragnar halála utáni eseményhullám még közel sem ért a végére, és a testvérek további harcokra és vérontásra számíthatnak. Ugyan Ivar terveit, hogy milyen területeket és miként hódítsanak meg Angliában, támogatták testvérei, egyre inkább érezhető volt a feszültség a fiúk között, és ez szörnyű harcokban csúcsosodott ki. Míg Björn olyan kalandba keveredett, ami egyrészt életre szóló, másrészt végzetes is lehet.

Már régóta mondogatom, hogy a legrosszabb, ami történhetett a sorozattal, hogy tíz helyett húsz epizódosra húzták az évadokat, és míg így a negyedik évad egy dögunalmas vacak lett, az ötödik évadba meg annyi, de annyi eseményt zsúfoltak be, hogy vázlatosan is minimum egy oldal lenne megírni. Ugyanakkor az egésznek közel sincsen annyi értelme vagy jelentősége, mind bármelyik korábbi évadnak. Egyszerűen eltűnt a misztikum és a tervezgetés, helyette azonban maradt a bosszú, ami szó szerint minden motiváció alapja, mintha más már nem is lehetne a világban, csak a bosszú.

És az indokolatlan vér és erőszak, persze ez a Vikingek, én sem szeretném, hogy öltönyben, bezselézett hajjal teát szürcsölgessenek, de azért van különbség a csatajelenet meg a Quentin Tarantinót megszégyenítő vérfürdő között. Amúgy ebből is kiválóan le lehet szűrni egy történet minőség-romlását, hogy mennyire tolják túl az erőszakot és a beleket.

Elmaradnak a szereplőink motiváció, háttere és belső vívódásai – utóbbinál mondjuk, néha felcsillan a remény Ivar esetében, hogy, na, talán most, de aztán az egész visszazuhan az írói szürkeségbe. Ráadásul teljesen feleslegesen időzünk olyan szereplőkön, akik már semmit nem tudnak hozzátenni a történethez, de már az eleje óta szerepelnek a szériában, nagy a rajongótáboruk, ezért muszáj velük foglalkozni – és igen, itt elsősorban Flokira (Gustaf Skarsgård) gondolok.

A Vikingek ötödik évada bár tartalmaz néhány igen erős jelenetet: például a York elleni támadás, de összességében árnyéka csak a régi évadoknak, és már tényleg csak azok a rajongók nézik, akik csak azért is legyűrik, akik telefonoznak közben, vagy korábban igen lelkes kritikusok, akik nem bírnak semmit sem elengedni.

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.