Oldal kiválasztása

Bevallom egyetlen egy dolog vezérelt ehhez a sorozathoz: Walton Goggins – tette mindezt annak ellenére, hogy sem a műfaj, sem a másik főszereplőt alakító Danny McBride közel sem a kedvenc színészem.

Neal Gamby (Danny McBride) igazgatóhelyettes nem egy lecsúszott alak, de nem sok hiányzik hozzá, hogy az legyen, ám most, hogy középiskolájában az igazgató, Welles (Bill Murray) otthagyja munkáját, hogy rákkal küzdő feleségét támogassa, megnyílik a lehetőség Neal előtt, hogy ő lehessen az iskola vezetője. Azonban az iskolában akad egy vetélytársa, Lee Russell (Walton Goggins), aki rendkívül kedves és tisztelettudó másokkal szemben, míg Gambyt a földig sarazza. Ám az iskolatanács egy csapásra megváltoztatja az iskolában kialakult dinamikát azzal, hogy helyettük inkább a rendkívül jól képzett és tapasztalt Dr. Belinda Brownt (Kimberly Hebert Gregory) helyezi a középiskola élére. Gamby és Russell pedig egyesítik erejüket annak érdekében, hogy kitúrják a betolakodót és tejhatalmat szerezzenek az iskola felett.

Igazából kínkeservesen néztem végig a sorozatot, egyszerűen nekem ez az alpári, gusztustalan és megalázó humor egyáltalán nem jön be. Pedig a plakátok, a stáblista és az előzetesek alapján is pontosan tudtam, hogy ezt fogom majd látni a Kib*zgatóhelyettesekben, mégis Goggins személye elég volt ahhoz, hogy bár nevetés és még csak mosolygás mentesen, de végigüljem a sorozat mindösszesen 18 epizódját. Bármennyire is nem tetszett a széria, azt el kell ismernem, hogy azt nyújtotta, amit ígért, nem többet és nem is kevesebbet.

Mivel a sorozat az HBO-ra készült így nyugodtan lehetett szabad szájú és elrugaszkodott, de tekintve, hogy két évad, az az 18 rész után elkaszálták a sorozatot azt bizonyítja, hogy hozzám hasonlóan sokan adtak neki esélyt, de sokan el is pártoltak tőle.

A fekete humor kedvelői, illetve Danny McBride rajongói biztosan imádják a szériát, és bár szívem szerint lehúznám a sárga földig, de nem tehetem, mivel nem én voltam a célközönség, és így nem is lenne fair a részemről. Akinek bejön a fingós-hányós poén, az biztosan élvezni fogja ezt is, de, akinek már egy Monty Python is sok, az inkább kerülje el a Kib*zgatóhelyetteseket.

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.