Oldal kiválasztása

A 90-es és kétezres években igen divatossá váltak a természetfeletti témákkal foglalkozó sorozatok, különösen, amihez valamilyen nyomozás is párosult. Ennek persze egyértelműen az X-akták népszerűsége az oka, és bár a legtöbb ilyen jellegű sorozat echte koppintás volt, azért akadt két igazán kiemelkedő széria is, az egyik a Pszi faktor (és nem, nem vagyok hajlandó Y-aktáknak hívni), a másik pedig a Rejtélyek kalandorai – utóbbiról lesz most szó.

Declan Dunn (Adrian Pasdar), az oregoni egyetem antropológia professzora, aki az ismeretlen kutatja, és ezekre keresi a magyarázatot Miranda Feigelsteennel (Alisen Down) a fizikai tanszék egyik hallgatójával közösen. Egy eset után azonban találkoznak a közeli kórház pszichiáterével, dr. Peggy Fowlerrel (Rae Dawn Chong), aki csakhamar amolyan konzultánsként működik közre Dunn nyomozásainál. Declant pedig minden megmagyarázhatatlan dolog érdekli, és szenvedélyesen keresi azokat az ügyeket, ahol a racionalitás már nem ad megoldást, és bár a professzor sokszor elrugaszkodik a talajtól, szerencsére ilyenkor Fowler szkeptikussága mindig visszarántja a talajra.

Igen, így első nekifutásra a Rejtélyek kalandorai is egy egyszerű X-akták másolatnak tűnik, de pár epizód után garantálom, hogy ez a hatás igen gyorsan elpárolog és megmarad utána a színtiszta természetfeletti esszencia, az, amit az X-akták úgy nagyjából a harmadik-negyedik évadra teljesen elvesztett.

Kapunk három rendkívül összetett karaktert, akiket egy közös cél vezérel, és bármennyire is különböznek a hétköznapi életben, mégis, tudásszomjuk, akaraterejük és kíváncsiságuk tovább hajtja őket a megismerni akarás rögös útján. És természetfeletti nyomozás bizony akad bőven, hiszen a világban annyi, de annyi a megmagyarázhatatlan dolog, de valahol mélyen az emberi racionális elme mindig talál ezekre megfelelő elméletet, ami közelebb áll a valósághoz.

Miranda pedig külön kiemelendő, mivel a karakterben annyi, de annyi potenciál van, és szarkazmusa talán csak a szitkomokban látott szarkazmussal mérhető fel. A szerephez persze nagyban hozzájárult a szinkronhang, Kéri Kitty fantasztikus teljesítménye is.

A sorozat igazi ereje pedig ebben rejlik: felvázol egy természetfeletti esetet, és megadja rá a megfelelő racionális és bizonyítható magyarázatot, de mégis, meghagyja a nézőnek a kétely jogát, anélkül, hogy bármit belénk súlykolna. Egyszerűen megad minden lehetőséget arra, hogy szabad akaratunkból, a saját ismereteink és tapasztalásaink által eldöntsük, hogy el hisszük-e a természetfelettit, vagy inkább a racionális válasznak adunk igazat.

Sajnos a széria csak két évadot élt meg, összesen 44 epizódot, pedig állítom, hogy a szebb napokat látott X-akták nemhogy méltó ellenfele, hanem, már-már le is körözte azt.

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.