Nagyon éveztem a Cobra Kai első évadát, annak ellenére, hogy a közepére kicsit leülepedett, és a vége is picit zavaró volt. A második évaddal hasonló gondjaim akadtak, de még mindig el kell ismerni, hogy a széria legrosszabb pillanataiban is messze felülmúlja a most futó dráma sorozatok 90 százalékát, ami – tekintve, hogy eredetileg ez egy tinis film volt – azért nem semmi!
Johnny (William Zabka) igen nehéz helyzetbe került a tornán, mivel a döntőbe tanítványa, Miguel (Xolo Maridueña) harcolt a fiával, Robbyval (Tanner Buchanan), ráadásul a helyzete súlyosbította, hogy másik tanítványa nem túl tisztességes módszert használt a torna során. Johnny tanítási módszere válaszút elé érkezett, vajon a „mindent a győzelemért” és a”nincs kegyelem” a legjobb oktatás, amit adhat ezeknek a tinédzsereknek? De a mesternek gondolkozni sem maradt ideje, mert egy árnyék a múltból ismét előbújt, és eközben állandó riválisa, Daniel LaRusso (Ralph Macchio ) is folytatja megsemmisítő hadjáratát ellen.
Bár az első évadban még nem különült el ennyire egyértelműen, de a második szezonra már kijelenthetem, hogy itt az igazi rossz, az LaRusso, aki egyértelműen csak a rosszat látja másokban, aki hazudik a barátainak, és aki a feleségét is átveri, miközben pont ezeket a tulajdonságokat látja a Cobra Kaiban. Ráadásul pont a LaRusso család az, ahol a hazugságok, átverés, és úgy mindenféle szemétség megtalálható, de mégis kihez érdemes fordulni a bajban? A választ már úgyis tudják, akik megnézték a második évadot.
Tudom, hogy a filmekben, mindenkinek ő volt a kedvence, de most csak hipotetikus jelleggel gondolkodjunk el azon, hogy mi lett volna, ha a gyermekkorában folyton megalázott, és segítségért epekedő Johnnyt Miyagi tanítja, míg az elkényeztetett, és láthatóan igazi bántalmazóként viselkedő LaRussót pedig a Cobra Kai vezetője, Kreese (Martin Kove) veszi szárnyai alá. Ebben a helyzetben igazán kitűnt volna, hogy LaRusso itt az igazi probléma, a maga kicsinyes, ostoba, vaskalapos, és megalázó szándékával, miközben Johnny megtesz mindent azért, hogy a rossz helyzetből valami jót hozzon ki, és hogy jobbá tegye a világot – persze ő sem hibátlan, nem azt mondom, de nagyon nem mindegy a tettek mögötti szándék, hogy valaki építeni akar, vagy csupán rombolni.
A második évadra még inkább előjön kettejük közötti különbség, ugyanakkor egyre jobban láthatóak a hasonlóságok is, hogy azért mindketten emberek, igyekeznek jobbak lenni, és vannak olyan emberek, akik fontosak a számukra.
Ismételten kicsit leülepedtek a történések az évad közepén, miközben az új szereplőkkel hozott konfliktusok igazán kiszámíthatóvá váltak, ugyanakkor az ezekre adott reakciók, megoldások már korántsem. A Cobra Kai még mindig egy brutálisan erős dráma sorozat, ahol a jó nem győz, a rossz nem mindig veszít, de az ember olykor gyarló és erőtlen.
Az évadfinálé sok nyitott kérdést hagyott maga után, és elképzelni sem tudom, mi várhat ránk a harmadik, 2021-ben érkező évadban, de remélem, hogy a dojo helyzete lassan rendeződni fog, mert jó volt látni, ahogy a dolgok sínre kerültek.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
