Oldal kiválasztása

Az isekai világok egyik nagy alapsémája az, hogy a másvilágból származó, kezdetben nem kimondottan erős hős lesz majd a gonoszt legyőző megváltó, aki békét hoz új hazájának. Elméletileg. Gyakorlatilag meg mi történik akkor, ha ezen a recepten csavarunk egy diszkrét 180 fokot és a hősies kaland átmegy egy beteg D&D kalandba? Erre csak egy válasz van: KonoSuba.

Satou Kazuma, miután meglehetősen cinkes módon elhalálozott a túlvilág helyett a limbo állapotában találja magát.  Mivel a halála váratlan volt, igy neki hely de az őt megtaláló istennő Aqua ad neki egy lehetőséget; választ egy dolgot (ez lehet mágia vagy egy felszerelés) és elküldi egy másik, fantasy rpg szerű világba, hogy hősködhessen. Kazuma, miután nagyon felhúzza a dölyfös istennő, őt választotta ki mint társát és a rendszer elfogadja a döntést.

Innentől nincs mese, megkezdődnek Kazuma és Aqua kalandjai…vagy mégsem? Hát nem a megszokott epic felosztás veszi kezdetét, ugyanis Kazuma nem kimondottan erős, már ha nem bugyik ellopásáról vagy dilis nők helyrerakásáról van szó – de az utóbbi tulajdonsága viszont jól jön. Hiszen Aqua gyógyító erejét leszámítva totál hasznavehetetlen, egoista és folyton éhes, a később csatlakozók is hozzá hasonlóan külön kóresetek; Megumin egy robbantás mániás mágus, aki napi egyszer képes használni egy bika erejű támadást de utána maximum ajtótorlasznak jó, a keresztes lovag Darkness pedig bár hősies és mindig az ellen útját állja, ezt saját jóléte miatt is teszi – ugyanis súlyos mazoista.

Nem csoda hogy Kazuma részeként kihord három szívrohamot és pár agyvérzést társai miatt, de persze őt sem kell félteni; bugyi fétises, perverz és a gender equality nagy híve, már ha az annak minősül, amikor az idióta nőket kedvesen leüti. Mert bizony az igazság ökle (és a tolvajkéz) nem tesz különbséget a nemek között és bár emiatt mindenféle bírálatot kapnak Kazuma tettei – a srácot ez különösebben nem érdekli. Ha helyre kell tenni azt, aki baromságot csinál, akkor ő nem rest megregulázni azt, természetesen emberséges körülmények között.

Ha egy szóval lehet illetni ezt az egész jelenséget, amit a Konosuba magával hozott és beépitett az animék világába az csak annyi lenne, hogy zseniális. Remek görbe tükröt mutat a megszokott fantasy isekai történetek felé, finoman legyezgeti a bennük lévő klisék hiúságát, de közben be is int nekik egy nagyot a nem megszokott reakciókkal. Emelett megnyugodhatunk, a főhős csapat mellett a mellékszereplők sem teljesen normálisak; elég a nagy hős (és szintén reinkarnátor Mitsurugi Kyouya) vagy a legjobb haver Dust-ra gondolni. Ebben az animében egy örök törvény van: itt senki sem normális.

Ami pedig a legjobb a sorozatban az, hogy bár vannak benne heroikus pillantok, meg kell nyugodni a KonoSuba egy pillanatra sem veszi komolyan magát – még az ilyen szituációk alkalmával sem. Azok csak arra kellenek, hogy a megszokott kliséket ismét röhögve a porba tiporják, ezzel együtt megnevetessék az a nézőket.

Ahhoz képest hogy még viszonylag újnak számít, nagyon hamar egy mérföldkővé nőtte ki magát és népszerűsége töretlen. Ennek mi sem lehet jobb bizonyítéka, hogy az utóbbi időben rendkívül megnőtt az isekai animék száma és az alkotók is kezdik elengedni vagy éppen teljesen átalakitani a megszokott kliséket annak érdekében, hogy valami érdekeset hozzanak a világra. Nem mindig sikerül nekik, de azért próbálkoznak. Ezt pedig a KonoSuba (és az Overlord a dark fantasy részlegtől) érte el.

Szerző

Hanama
Alapító és szerkesztő

Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.