Bár nehéz kiemelni egyetlen évadot a szériában, azt hiszem az ötödik évad mégis a kedvencem. A készítők a már jól megszokott és szövevényes átívelő szálaikat már kvázi mellékszereplők felépítésére is használják, és ez rendkívül megdobja a széria színvonalát, miközben olykor nagyon is mély sebeket tép fel – de ez így van jól, ez a Star Trek!
Az Enterprise fedélzetére egy nem mindennapi tiszt érkezik Ro Laren zászlós személyében (Michelle Forbes ), aki erős jellemével komoly összetűzésbe kerül a kapitánnyal és az első tiszttel is, azonban akad egyvalaki, akinek tetszik az új tiszt stílusa, és igen hamar a barátjává válik – bár maga Ro is ellenkezik.
De a küldetések sem állnak meg, Picard kapitány (Patrick Stewart) olyan diplomáciai misszióban vesz részt, ahol a másik fél megértésén már évek óta dolgozik a Föderáció, sikertelenül, ám a kapitánynak egy elhagyott bolygón kell így boldogulni. De nem is ez lesz a legszürreálisabb élménye, hanem egy idegen civilizáció szondájával való találkozás, aminek során egy bolygón éli le életét, mint helyi lakos, ám a tudomány embereként hamar észreveszi, hogy komoly gondok vannak ebben a világban.
Az élet a Csillagflotta zászlóshajóján sosem könnyű: Worf (Michael Dorn) egy egyszerű balesetben elveszíti a teste felett az irányítást, ám az elméje tovább száguldozik a klingoni önmarcangolás szupersztrádáján, miközben a kapitánynak arról kell döntenie, vajon joguk van-e emberré tenni egy borgot, hogy aztán szabadon engedjék.
Bár még mindig haragszom, mikor egy sorozat cliffhangerrel zárja évadát, meg kell hagyni, a mostani végre pontot tesz egy több évada elejtett apró szálhoz Gainan életében – segítek: szereti a kopasz férfiakat, mert egyszer megmentett egy –, és bár az egész történet picit mondvacsinált, de a megvalósítása annyira parádés, annyira vicces és kizökkentő, hogy nem lehet nem szeretni.
Érdekesség, hogy ez az egyetlen évad, amikor nem tűnik fel John de Lancie a mindenható Q szerepében. A sorozat készítői elmondták, hogy több tervük is volt Q újabb „kalandjaira” de végül egyik sem bizonyult annyira jónak, hogy megfilmesítsék.
Ráadásul egy rendkívül erős töltetű, és akár ég mai társadalomkritikai szemmel is megfeleltethető epizód kapott helyet az évadban, mikor a vulkániak nagykövete, Mr. Spock (Leonard Nimoy) ellátogatott a Romuluszra, ahol a vezérkar által tiltott tanokat terjesztett annak reményében, hogy a két nép ismét egyesülhet egy jobb és szebb jövő reményében. A történetben egy rendkívül logikus, ám kissé szentimentális Spockot láthatunk, aki vulkániként mégis az érzelmeit is latba vetve dolgozik a jó ügyért, a békéért, és ez annyira örök érvényű, annyira emberi, hogy biztos vagyok benne, hogy évtizedek múlva is emlékezni fognak rá, nemcsak a rajongók, hanem a filmtörténészek is.
A sorozat ötödik évada egy igazán kiforrott és nagyon ütős szezont tett le az asztalra – persze így is akadt egy-két filler, de ennyi igazán belefér a sok izgalom, kemény kérdések és kemény válaszok kapcsán.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
