Mitől lesz izgalmas és megunhatatlan egy börtönben játszódó sorozat? Hát persze, hogy az emberi kapcsolatoktól, apró nüanszoktól és az elengedhetetlen komikus karakterektől, helyzetektől! A Prison Playbook-ot is pont ez teszi különlegessé, mai cikkemben pedig megmutatom, hogy miért is olyan jó ez a dark comedy.
Wise Prison Life, vagyis a Prison Playbook Története – 슬기로운 감빵생활 (2017)
Az amerikai major league-be való átigazolás küszöbén álló sikeres baseball játékos, Kim Jae-hyeok (Park Hae-soo) egy este önvédelemből súlyosan megver egy molesztálót, aki a hugára lakásában támadt rá. Az erőszaktevő később belehal a fejsérülésbe, így Jae-hyeokot 1 év szabadságvesztésre ítélik. A kezdeti sokkot leküzdő Kim Jae-hyeokot a börtönben megtámadja egy cellatársa („Henchman” – Ahn Chang-Hwan), aki a dobó bal kulcscsontjába egy megélezett fogkefét szúr, megroncsolva az idegpályákat. A súlyos sérülést követően Kim dobót átküldik egy másik börtönbe, ahol a büntetésének hátralevő idejét kell töltenie. A sérülés után asztalosműhelybeli munkára sorolják be, amitől végleg lesérül a karja. Ekkor bejelenti, hogy visszavonul. Közben cellatársai; a gengszter Park Min-chul, a kövyvelő Dr. Ko, a nagy csaló Khaist, a kényszerelvonóval küzdő kétarcú drogdíler Looney/Yoo Han-Yang, és Yoo kapitány mindent megtesznek, hogy megmentsék Kim karrierjét.
Közben a börtö őrei is nagy erőkkel segítik Kimet, hiszen gyerekkori legjobb barátja és korábbi csapattársa Lee Joon-ho (Jung Kyoung-Ho) pont börtönőrként helyezkedett el, és némi mozgolódással átkérte magát ebbe az intézménybe. Így Joon-ho szinte mindenben tudja támogatni, segít neki újrakezdeni az edzéseket jobb kézzel a nulláról és közben Jae-hyeokot volt barátnőjével is kibékíti egyben. Mindeközben a tökéletes „kerítőnő” és tündér keresztanya szerepét játszó nőcsábász Joon-ho összejön Jae-hyeok hugával, így kerekedik ki a kép…
Jae-hyeok rengeteg megpróbáltatáson megy keresztül az egy év alatt, ami lehetővé teszi, hogy újragondolja az életét és segítsen másokon. Az egyszerű, de jólelkű baseball játékos szép lassan ráérez, hogy hogyan lehet túlélni a bezárt mindennapokat, és a sorozat ezt remek dinamikával, izgalmas fordulatokkal és újabb meg újabb nehézségek közepette mutatja be.
Karakterek és színészi játék
A legtöbb standard alaptörténettel szemben itt minden a feje tetejére van állítva. A főszereplők által megszokott hétköznapok egy átlagember fejében jobb esetben fel sem merülnek. Ám a fegyházban teljesen más erőviszonyok és törvények uralkodnak. Ennek a bemutatására a lehető legtökéletesebb példát hozzák Je-hyeok cellatársai. A legváltozatosabb karakterek; az ártatlanul elítéltektől kezdve, a meleg drogdíleren át (Yoo Han-yang – Lee Kyu-hyung) a világ legnagyobb csalójáig (Khaist – Park Ho-san). Mivel a sorozat közben szinte semmi akció sem történik, a karakterek és a köztük lévő kapcsolatok bemutatásán van a hangsúly. Különösen azt izgalmas végignézni, hogy hogyan kovácsolódnak össze igazi „jó” cellatársakká az együtt töltött idő alatt, és hogy ez milyen pozitív hatással van a jellemfejlődésükre. Mindebből látszik, hogy mennyire jó hatással van a bentlévőkre Kim dobó rendíthetetlen mentalitása.
Több mellékszereplő futott be a sorozattal; az egyikük a fiatal Yoo kapitányt alakító Jung Hae-in, akit hamisan vádolnak meg és elítélnek az osztagába tartozó kadét bántalmazásával és meggyilkolásával. Így a tábornok bizonyíték hiányában képtelen alátámasztani ártatlanságát és börtönbe kerül a valódi tettes, egy korrupt politikus fia helyett. Az ítéletet nehezen viselő Yoo Jeong-woo mindent feladva mindenkivel agresszíven viselkedik, amitől még kevésbé hisznek neki. A börtön falain kívülről bátyja munkahelyét hátrahagyva mindent megtesz, hogy Yoo osztagából szerezzen egy szemtanút és bizonyítékot az ügy újratárgyalásáért. Végigkövethetjük, ahogy egymásra talál a két testvér, és Yoo Jeong-woo megtanulja kezelni a börtönélet nehézségeit. Nem mellesleg 2018-ban pont a screenplay és a mellékszerpelők miatt kapott nagy figyelmet a sorozat. A sorozatban súlyosan beszédhibás Khaist-ot, a cella zseinális csalója és aranykezű technikusát alakító Park Ho-san pedig Baeksang Awardot, aki végül a fiának adja fél veséjét. A trükkös Khaist a börtön egyik cigaretta dílere és nagy csalója, akinek rengeteg szórakoztató jelenetet köszönhetünk, főleg a nevetséges vitáit az elvonási tünetekkel küzdő Han-yanggal.
A mellékszereplők mellett természetesen kiemelném még a főszereplőt, akinek a kitartása és küzdőszelleme már már szinte hihetetlen. A legtöbb profi sportoló biztos nem lenne képes ilyen mélyről erőt meríteni a folytatáshoz, ezért lenyűgöző a folyamatos talpra állása. Persze a sorozat végigköveti az összeomlásait is, a belső vívódásokat, amik egy ilyen egyszerű emberben mennek végbe, ugyanis Jae-hyeok a tipikus tökfejű, lassú, tompa játékos, aki a baseballon kívül semmihez sem ért. Ezért is ragaszkodik ennyire görcsösen a játékhoz és esik le neki túl nehezen, hogy mi is igazán fontos neki az életben.
Kritika
Sokat lehetne kritizálni a sorozatot azért, mert gyakran lehetetlen helyzeteket ábrázol. Míg az alaphelyzet, hogy valaki később belehal az általunk okozott fejsérülésbe, hihető, a börtönben lezajlott jelenetek gyakran hihetetlenek. Mint például az is, hogy külső szemmel nézve mennyire részrehajló és merengendő a fegyház személyzete a szupersztár baseball játékos, Kim Jae-hyeokkal szemben. Ezen kívül a 16 rész alatt még több esetben megkérdőjelezhető a sorozat ábrázolása a börtönéletről. Ezt leszámítva szerintem egy zseniális sorozat, amit kifejezetten a téma és a setting tesz különlegessé. Főleg a visszaemlékezések; a szereplők emlékei és korábbi éveikből visszajátszott jelenetek színezik ki a sorozatot, és teszik ezzel még részletesebbé a szereplő ábrázolásokat.
Szerző
- Szerkesztő