Réges-régen, az ősidőkben még csodálatos lények járták-e földet, és mindent átjárt a mágia. A varázslók segítették azokat, akiknek szüksége volt rá, ám megtanulni nehéz volt, és mikor a technológia felütötte a fejét, az egész lassan a feledésbe merült. De még nincs veszve minden, amíg legalább egyvalaki képes benne hinni.
Eme intróval indít a film, amiben a fantáziavilág lényei élik kényelmes, túlzottan is technológiafüggő életüket. Történetünk főhőse Ian Lightfoot pedig ebben a világban próbál magára találni, megismerni önmagát – egyenlőre kevés sikerrel. Bár anyja Laurel és bátyja Barley mindig mellette állnak és biztatják, őneki legjobban édesapja hiányzik, akivel sajnos nem volt lehetősége találkozni, mert még születése előtt elhunyt. Azonban apjuk hátrahagyott szülinapi ajándéka annál több váratlan dolgot hoz fel; egy varázslat segítségével képések egy napig ismét együtt lenni az apjukkal.
Ám sajnos a varázslat nem sül el tökéletesen, és megoldáshoz sokat kell utazni veszélyes helyeken, és friss mágus Ian-nak bátyja DnD alapú tudására kell hagyatkoznia ahhoz, hogy a küldetés sikerrel járjon. Ezt pedig kicsit maga Barley teszi nehezebbé, hiszen kalandor agya valósággal vonzza a veszélyt, a félős Ian pedig inkább a könnyebb, biztonságosabb úton akar eljutni a cél felé – legalábbis eleinte.
Igen, ez elsőre egy a sok száz hogyan-váljunk-értelmes-felnőtté tinifilm közül, és ennél első látásra nem is akar többet mondani a film. De csak első látásra. Azoknak, akik hasonlóan a szerepjátékok rajongói a Dungeons and Dragons utalások biztosan megmelegedik a szívét. Azt pedig már nagyon régen megtanultuk, hogy semmit sem szabad elfeledni, még akkor sem, hogyha már kellemetlen vagy éppenséggel nem kimondottan tűnik valószerünek- mert egykor ez is a részünk volt, amit nem szabad veszni hagyni.
Azt rengeteg játékban megtanultuk, hogy sosem a végcél a fontos egy küldetés során, hanem az odavezető út, ami nem könnyű, kimondottan életveszélyes – de megéri. Mert cserébe az ember (vagy a film esetében elf) képes jobban megismerni magát és a körülötte lévő világot. Olyan képességeit fedezi fel, amikről korábban biztosra vette, hogy nincs meg benne.
Nem egy eget rengető film az Onward, de szerethető és tanulságos. Lehet sokat rajta nevetni, vagy éppen szomorkodni egy-két jelenet miatt, de legalább tanulságos és képes gondolkodásra bírni a nézőt.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
