Oldal kiválasztása

Szeretem a minisorozatokat. Persze nagyon király egy sok évada a létező összes érzelmet kiváltó Doctor Who vagy egy mindig szórakoztató Jóbarátok, de annyi jó sorozat van a világon, hogy bevallom, kicsit túlcsordulva érzem magam. Azt se tudom, hova nézzek, mit kezdjek el, és mikor meglátom, hogy már öt éved kint van, kicsit mintha meg is ijednék, hogy “Jajj, mire én ezzel képben leszek, az nagyon sok idő!” A minisorozatok viszont adnak egy évadnyi kerek, befejezett átgondoltságot, és biztosak lehetünk benne, hogy semmi nem azért történik, hogy majd nyitott véget hagyjon nekünk az évad végén.

Owen Milgrim (Jonah Hill) a vagyonos és jó nevű Milgrim család sok fia közül az egyik. Pár éve skizofréniával diagnosztizálták, ugyanis egy titokzatos Girmsson nevű alak jelenik meg a képzeletében, aki hasonlít bátyjára, Jedre (Billy Magnussen), és titkos utasításokat ad neki, hogy megmentse a világot, mert ő a kiválasztott. Azóta Owen már gyógyult, ám titokban mégsem veszi be a gyógyszereit. Hamarosan pedig bíróság előtt kell tanúskodnia, hogy alibiül szolgáljon Jednek, aki egy alkalmazottja szexuális zaklatással vádol. Egyszer csak tudomást szerez egy intézetről, ahol egy olyan gyógyszerrel kísérleteznek, ami mentális betegségeket gyógyíthat. Owent be is válogatják a kísérleti csapatba, ahol találkozik Annie-vel (Emma Stone), akivel van valami ismeretlen ismerős kapcsolata, még sosem találkoztak, de valahogy mégis összefonódnak. A kezelés során be kell venniük három pirulát, és mindegyik után rákötik őket egy számítógépre, ami figyeli őket, miközben különböző történetekbe és világokba kerülnek, melynek során feldolgozzák a problémájukat. Azt persze senki nem érti, hogy míg a többi páciensnek önálló epizódjai vannak, addig Annie és Owen valamiért mindig együtt találják magukat a sztorikban. A kísérlet közben további nehézségek akadnak, ugyanis az agyukat monitorozó és irányító számítógép, GRTA súlyos depresszióban szenved.

Bevallom, nagyon szeretem az ilyen mentális állapotokkal foglalkozó történeteket, és azt is, amikor különböző műfajokban landolnak a szereplők, ebben pedig ez min megtalálható. A valós világ és a droghatás történetei nagyon érdekes kontrasztban állnak egymással. Az epizódok mind nagyon színesek, izgalmasa és durvák, csak úgy jönnek egymás után a történések, ezzel szemben a jelen lassú, halk, visszafogott, és fájdalmas. A szereplők csendben szenvednek, magukba fojtva a sérelmeiket és problémáikat, míg álmaikban meg sem lehet állítani őket. Eközben pedig figyelhetjük a technika ördögével és a mentális problémákkal versenyt futó kutatókat, akiknek a kísérletük akadályai mellett a saját lelki gondjaikkal és egymáshoz való viszonyukkal is meg kell küzdeniük. Az egész nagyon rövid mégis sokrétű és tartalmas, nincs benne semmi töltelék, semmi időhúzás, minden átgondolt, fontos, hozzátesz a történethez.

Amit még külön imádok – de mint tudjuk, az ilyesmi az egyik olyan dolog, amire szeretem folyatni a nyálamat -, az a retró-futurisztikus világ. Néhány dolog pont olyan, mint a jelenünkben, de felfedezhetünk kifejezetten régi, visszatérő elemeket, és a jövő vívmányait is megtaláljuk benne. Az egyik legérdekesebb ilyen dolog az AdBuddy ami egyszerre régi éj új. Egyes embereknek az a foglalkozásuk, hogy hirdetéseket olvasnak fel az adott embernek, aki azzal, hogy meghallgatja ezeket, fizethet. Olyan, mint mikor egy alkalmazás ingyenes verzióját használjuk, és az arcunkba ugrik mindenféle reklám.

A színészek nagyon odatették magukat, Hill és Stone is remekül játszanak, de az egyik legjobb alakítás a Dr. Mantlerayt játszó Justin Theroux. Szépen kidolgozottak a karakterek, és a színészek tovább mélyítik őket.

Csak ajánlani tudom ezt a sorozatot, ha érdekelnek az ilyen témájú sztorik, akkor mindenképpen érdemes belekukkantani, izgalmas, érdekes, és még csak nem is hosszú.