Oldal kiválasztása

Dr. Váczi István rendőr-sztorijai nem ismeretlenek már számomra, hiszen pár hónapja írtam értékelőt az első kötetről, melyben összegyűjtötte a rendőrség viccesebb, érdekesebb, mosolygósabb eseteit, nem mellesleg több történet szolgált tanulsággal is.

Még mindig állítom, hogy humoros könyvet nem lehet könnyű írni, mert meg kell találnia a maga közönségét. Viszont úgy látom, hogy Istvánnak ez abszolút nem okoz gondot, hiszen már a második kötettel jelentkezett. A Kapitány voltam 2. című kötet idén tavasszal jelent meg, de István oldalát követve egyértelműen látható, hogy az első kötet sikere után a második könyv is hasonlóan jó fogadtatásra lelt.

Az író úr továbbra is azt tűzte ki célul, hogy a rendőröket sokszor alaptalanul beskatulyázó negatív véleményt oszlassa el, s teszi ezt oly módon, hogy a humor eszköztárát hívta segítségül. A történetek humorfaktora most is kiváló, sőt, számomra ez a második kötet sokkal jobban tetszett, mint az első, pedig azok a történetek is megmosolyogtattak. Valahogy ezekkel a sztorikkal jobban össze tudtam hangolódni. Nem is volt szükségem rá, hogy hangosan felolvassam, enélkül is többször hangosan nevettem. Persze azokat a sztorikat, amik igazán megnevettettek, azokat muszáj volt aztán férjemnek is felolvasnom, hogy ne egyedül viduljak. Szóval nálam ez a második könyv jobban betalált a sztorik szempontjából. A kedvenc történeteim közé tartoznak az április 1-jei tréfákat elmesélő történetek. Innen is jó szívvel üdvözlöm a szóban forgó szereplőket, nevezzük őket Károlynak, Zolinak és Ádámnak.

Nagyon szimpatikusnak találtam azt is, hogy a kötet végére bekerült több vendégíró története. Imádtam ezeket a kis szösszeneteket. Sőt, ez addig fajult, hogy igazából a kedvenc idézetem is ezek közül került ki. Az alábbi idézet egy rendőri jelentés részlete:

„Ezt követően az intézkedés alá vont személlyel közöltük, hogy a cselekménye szabálysértés tárgyát képezi, amit elismert, továbbá, hogy ellene a feljelentést megesszük, amit tudomásul vett.”

A történetek rövidsége miatt, ezt a kötetet is kiválóan lehet tömegközlekedésen olvasni, azonban nem árt vigyázni a hangos nevetéssel, hiszen a buszokon, metrón, stb. járműveken is ki van írva, hogy ne zavarjuk utastársainkat. Bár még mindig inkább ezzel zavarjunk meg másokat, mint azzal, hogy illuminált állapotban hangoskodunk. Szóval a szerkesztésére nincs panasz, ahogy a helyesírására sincs. Igaz nem az elmúlt napokban olvastam a könyvet, de nem is emlékszem, hogy helyesírási hibába futottam volna (ezekre azért emlékezni szoktam).

Forrás: judyt_olvasosarok (instagram)

Viszont sajnos volt olyan eleme is az új kötetnek, ami az én ízlésemet kevésbé – jóval kevésbé – nyerte meg magának. Ez pedig a borító. Míg az első kötet külső arca fantasztikusan jól sikerült, addig a másodiké nálam nagyon elmarad. Fontosnak tartom a csomagolást, hiszen az az, amivel az olvasó első körben szemben találja magát. Fontos, hogy a külső megnyerő legyen, a Kapitány voltam 2. esetében ez sajnos nem sikerült. Kár érte.
Ezt ellensúlyozzák valamelyest a belső illusztrációk, azokra nincs panaszom.

Mindent egybe vetve, egy igen pozitív élmény volt olvasni a Kapitány voltam 2. könyvet. Vidám perceket szerzett még úgy is, hogy a borítóval nem igen tudtam megbarátkozni az első után.

Jó szívvel ajánlom ezt a könyvecskét a nevetésre éhes olvasóknak, csak úgy, mint a Kapitány voltam első részét is, szerintem nem fog csalódást okozni (se ez, se az első).
Ha még nem olvastátok volna az előző kötet értékelőjét, azt → ide ← kattintva megtehetitek, ha pedig az Istvánnal készült interjúra vagytok kíváncsiak, akkor azt → itt ← érhetitek el.