Oldal kiválasztása

Feltett szándékomban áll, hogy a Watchaholics keretein belül mindent, ami Star Trek tartalom, azt feldolgozom, és mivel amúgy is évente újranézek egy-egy ST tartalmat, ezért nem is lesz olyan nehéz dolgom. Idén Az új nemzedékre esett a választás, így ennek a hét évada pörög a dvd lejátszónkban, ha nem találunk magunknak megfelelő filmet vagy sorozat, vagy ha valami megnyugtatóan ismerősre vágyunk.

Jean-Luc Picard (Patrick Stewart) kapitány a csillagflotta egyik legjobbja, aki az új hajójával tovább járja az űrt, remélve, hogy nem csak új civilizációkat ismerhet meg, hanem az eddigiekkel is mélyítheti a Föderáció kapcsolatát. A kapitány új első tisztjét várja, William T. Rikert (Jonathan Frakes), aki igen nagy ambíciókkal érkezik a fedélzetre. Az új legénységnek ezúttal egy planétát kell megvizsgálniuk, ugyanis a lakosok felvételüket kérték a Föderációba, és ezért igen nagy változásokat foganatosítottak. Azonban a vizsgálat során több furcsaságot is észlelnek, ráadásul egy ismeretlen idegen, Q (John de Lancie) is megjelenik, aki olyan tejhatalommal rendelkezik, amivel még nem találkozott a legénység, és aki próbának veti alá őket, hogy rajtuk keresztül ítélje meg az emberiséget.

Az új nemzedék mintegy száz évvel az eredeti (TOS) széria után játszódik, ráadásul a két széria közötti készítése között is eltelt közel húsz év. Ezúttal is az Enterprise csillaghajót követjük, ami a Csillagflotta zászlóshajója, és a történetben eltelt száz év alapján több hajó is létezett ezzel a névvel. Picard kapitány az NCC 1701D jelzésű hajót vezeti – de azért még találkozunk korábbiakkal is.

Az első évad, bár igyekezett eltérni az eredeti szériától – Picard teljesen más, mint Kirk, ő egy megfontolt diplomata és felfedező – azonban, a TOS stílusa nagyon rányomta a bélyegét erre a szezonra. Érezhető, hogy Gene Roddenberry meg akart felelni a korábbi rajongók igényeinek, és ezért az egész szezon olyan mondvacsinált öszvér lett. Persze nem azt mondom, hogy rossz, hanem érződik, hogy az eredeti szériát akarták továbbvinni, és nem saját, új és egyedi stílust megalkotni az új legénységgel – ebbe persze majdnem bele is bukott a széria, de erről majd a második évados értékelőmben írok.

A 25 epizódból álló első évad egésze rendkívül epizodikus, látszólag nincs összefüggés a történések között: egy epizódban elkezdődik és le is zárul minden. Persze vannak visszatérő momentumok, mint a klingonok, a romulánok, de összességében semmi kohézió nincs az epizódok között, és így a karakterfejlődést is igen nehéz nyomon követni. Talán Data (Brent Spinner) parancsnokhelyettesnél lehet tetten érni valamiféle változást, de az egész első évadra igaz, hogy bár rendkívül jó, nem találta meg a hangját, és kicsit kapálózva, kicsit mindenhonnan szedegetve igyekszik megtalálni azt.

Érdekesség, hogy a rajongók (ugye, a 80-as évek végén még nem volt internet meg közösségi média), borzasztóan utálták az új sorozatot, hangozatták, hogy ez mennyire nem Star Trek, meg miért van új legénység, és nők… meg amúgy minden szokásos kritika, ami akkor ér egy Star Trek szériát, ha elindul. És látván, hogy most a Picard és a Discovery sorozatoknál pontosan ezeket hozzák fel érvnek a „rajongók”, könnyű belátni, hogy eltelik pár év, és máris elfelejtődik az utálat, és majd átugranak vele a következő trekkie tartalomra – szerintem ez mondjuk rendkívül szomorú.

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.