Steve Carell és Greg Daniels az Office írója ismét egy közös sorozatban? Naná, hogy érdekel!
Mark (Steve Carell), az egyik legkivallóbb tábornok az amerikai katonaságnál, ezért kitüntetése mellé egy teljesen új posztot is kap: neki kell vezetnie az elnök által Twitter üzenetben közzétett Űrhadosztályt, vagy az űrbe induló hadiflottát. Ám a dolgok nem pont úgy sülnek el, mint várta, ugyanis felesége, Maggie (Lisa Kudrow) börtönbe kerül, míg lánya, Erin (Diana Silvers) hiányolja a nagyváros életet és barátait, és nem találja a helyét. Ráadásul Marknak együtt kell dolgoznia egy makacs tudóssal, Adrian Malloryval (John Malkovich), aki az egész űrutazás mögött lévő koponya, és az ő kissé felfuvalkodott tudós gárdájával, akik a semmibe veszik a katonai rangsort.
Vegyes érzelmekkel zártam a sorozat mindössze tíz epizódos első évadát. Egyfelől nagyon élveztem a magával az űrhadosztállyal kapcsolatos vicceket és történéseket, Mark karakterét pedig kifejezetten imádtam. Másfelől pedig a Mark magánéletéről szóló részek laposra és unalmasra sikeredtek, és ugyan próbáltak valamifajta groteszk humort belecsempészni, de igazából ez nem volt sem vicces, sem groteszk sem. Olyan érzésem volt, mintha valahogy kettészedték volna az egész szériát, és a Mark magánéletével (vagyis a feleségével és lányával is) egy olyan csapat dolgozott volna, akiknek fogalmuk sincs, mit csinálnak, csak kaptak egy homályos utasítást valakitől, hogy úgy ízlés szerint, jó lesz az. Nem, nem lett.
Pont emiatt a kettősség miatt végig egy fura érzés volt bennem a széria alatt, egyszerűen, ami jó az nagyon jó volt, ami meg rossz, az nagyon rossz, de ez nem egy matekegyenlet, ahol ezek kioltják egymást, és kapunk egy kellemes élményt, mert mindkettő benne marad a fejünkben.
Különösen imádtam Angela (Tawny Newsome) és Chang (Jimmy O. Yang) párosát és a köztük lévő kissé marakodós feszültséget, és az ebben rejlő vibrálást is – remeke színészi munka volt, a két szereplő között tényleg ott volt a kémia, még több ezer kilométer távolságban is. Annak ellenére, hogy munkájuk, vagyis a katona vs. tudós nem igazán klappol, az alkotók nagyon ügyesen több olyan pontot is beszúrtak, amiben igen hasonlóak vagy, amiről hasonlóan gondolkodnak, és ettől válik igazán hitelessé a köztük lévő vibrálás.
Ugyanakkor nem szabad elmenni a tény mellett, hogy ez a széria már a kezdetekkor egy paródia volt, vagyis a jelenlegi amerikai elnökkel szembeni fricska, az elnök értelmi képességeinek és úgy az egész általa működtetett intézmény és hierarchiai rendszernek a kigúnyolása, valamint az átlagos nézők felrázása a besüppedésből. Így e tekintetben talán jogos is a kissé ellentétesen bemutatott történet, és a minőségbeli különbség, ami valahogy annyira szürreális, mint az egész helyzet, amiben az ország most dagonyázik.
Tény, hogy bármi is lesz, én ezt a sorozatot nézni fogom, ameddig fut, mert bár az első évad nagyon fura volt, és olykor egyáltalán nem vicces, az Office-nak is kellett jópár epizód, míg beindult, és ebben reménykedem az Űrhadosztály esetében is.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
