Avagy a humor mellé kell nem kevés emberi dráma is az asztalra, hogy az arányok egyenlően legyenek. A They say i was born a King’s daughter ugyanis sok minden, csak nem éppen a megszokott tündérmese tejszínhabbal.
Sanghee Kim korábbi élete nem volt kimondottan rossz, de jó sem; sok női “barátja” irigyelte, hogy mennyire körüllengik a férfiak, de ő csak szerelmét Jinsut látta maga előtt. Sajnos azonban Suhee (ez volt a korábbi neve) életét vesztette egy mániákus zaklató miatt, hogy újjászülethessen egy olyan világban hercegnőként, ahol konkrétan semmibe veszik a nőket. Mivel azonban Sanghee korához képest intelligens és bármit megtesz idegesitő bátyjai és apja számára, hogy életben maradhasson, igy akarva-akaratlanul is, de változást hoz ebbe a világba.
Ami nem kicsit durva; míg ő neki hercegnőként csak mosolyognia és hajbókolni a kell testvérei és apja előtt, addig a többi elfeledett hercegnő konkrétan folytonos félelemben él, a palotán kívüli élet pedig egy nyomortanya. A nőket puszta tárgyként kezelik, bármi – mondom, bármit- meg lehet tenni velük büntetlenül.Szomorú belegondolni, de a valóság is hasonló volt nem is olyan régen. Ennek elvileg a királyság múltjából eredeztethető ez a fajta bánásmód, de Sanghee már azelőtt elhatározta hogy ezt eltörli, mielőtt még járni tudott volna.
Sokan az olvasók között úgy említik sanghee közvetlen férfi rokonait, hogy tsunderék, de én nem tudom teljes bizonyossággal állítani; mert nem a normális értelemben vett tsundere szeretetről van szó. Az a probléma, hogy eleve úgy lettek nevelve, hogy a nők alsóbb rendűek, ostobák és nem képesek mágiára igy mindenki mással kegyetlenek, kivéve a főhősnővel, de nála sem veszik észre, hogy úgy bánnak vele, mint más a kutyával. Mert nekik ez a természetes. Összesen két normális férfi van Sanghee életében; a legidősebb bátyja, aki nyíltan szereti kishugát valamint a tanítója Alex, aki próbálja felnyitni a szemüket a szeretetre.
Aztán cseresznyeként mindennek a tetejére még ott van Jinsu is, aki Sanghee vőlegénye ebben a világban és a lány is úgy veszi észre, mintha korábbi kedvese lenne a fiú. De az ő tettei is kettősek; az olvasót is megtudja keverni az, hogy az egyik pillanatban kedves levelet ir neki olyan stílusban, mintha egy ötéves írná meg édesen, hogy mennyire szereti a kiszemeltjét – a következő pillanatban pedig tömeggyilkos arccal közli a lánnyal utálja és nem akarja látni. Ez viszont már nem tsundere, ide már inkább elmeorvos kell.
Meglepett ez a manga; van benne némi humor, de sokkal több a dráma, a könny és bizony a benne felmutatott dolgok valós tényét is érezzük, elvégre a mai napig van rabszolgaság és olyan helyek is, ahol a nőket semmibe veszik. A They say i was born a king’s daughter nem éppen a legkönnyebb utat választotta az olvasók szíve felé, de ennek ellenére eredményes mert jól játssza ki a kártyáit. Csak ajánlani tudom.
Szerző
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Korábbi cikkek
