Tényleg a rabja lettem ennek a témakörnek, de egyszerűen túl szórakoztató ahhoz lemondjak róla. Az isekaiban már lehet külön altipus van erre, hogy a főhős/nő gonoszként születik újjá és úgy próbál meg életben maradni hogy mindenkit leigáz/vagy jóvá válik. Szerencsére az utóbbi példa a gyakoribb (és a viccesebb is), a Miss not-so sidekick pedig még egy érdekes csavarral szolgál.
A főhősnőnk Latte – kinek korábbi életében Hyejung volt a neve – ugyanis most szintén egy regény gonoszaként tér magához – csak éppen egy igazi béna kishalként a nagyvadhoz képest. Latte ugyanis egy kisebb, igazán felejthető mellékszereplő az eredeti alkotásban, itt azonban már más lesz! Ugyanis Latte, hogy mentse az irháját kimondottan találékony; regényt ir, amivel meggazdagszik, behozza ebbe a világba az általa annyira imádott popcorn-t és nem utolsó sorban a főhősnő, Ibelin barátnője lesz.
Ezzel teret engedve magának, hogy megismerje a három vezérhímet, akik a hölgyért küzdenek. Porszem a gépbe akkor kerül, amikor az egyiküknek – nagymágus Arwinnak – sokkal inkább a vicces, kiszámíthatatlan, emiatt sokkal érdekesebb Latte kelti fel az érdeklődését. Vajon hogyan fog erre reagálni a főhősnő és a főgonosz? Vajon Latte és Ibelin barátsága kiálja az elöttük álló próbákat?
Szerencsénkre mindenre megkapjuk a választ idővel, a fordítócsapat serény, alapanyag pedig van bőven. Az alkotók válogatott trollkodásai, kikacsintgatásai a különféle médiumok irányába pedig kimondottan szórakoztató, legyen szó akár csak egy meme paródiáról vagy egy ismert rajzolási stílus “behozatala”. A legviccesebbek a Latte és Arwin közötti interakciók, ugyanis a mágus srác nem rest minden mondatával szívni a kedves hölgy vérét, aki emiatt vagy tombol vagy hasonló szarkazmussal vág vissza neki.
Ha pediglen átevezünk a karakterek vizére, meg kell mondjam a felhozatal érdekesen kettős: vannak azok, akik nem nagyon változnak meg az eredeti regényhez képest (herceg, Lady Peridot) – de persze ők nem is interaktálnak annyit Latte-val -, és vannak azok, akik totál kifordulnak önmagukból; legyen szó Arwin-ról, vagy a fujoshivá lett Roselia hercegnőről, és természetesen Ibelin is tartogat némi meglepetést a tarsolyában.
A regényben lévő eredeti románcnál pedig Latte nem véletlenül mondja a haletető hasonlatot. Ibelin ugyanis jó tulaj módjára eteti a halakat, de nem tud dönteni a gyönyörű felhozatalból és így csak dróton rángatja a három jómadarat. Az pedig szintén nem véletlen, hogy Arwin az első, aki a trióból észbe kap; neki – finoman szólva is – egyedi a modora és a ízlése is, igy nem fog egy gyönyörű, tehetséges, ámde “unalmas” lányért koslatni, amikor van egy olyan, aki belelát és kiszámithatatlansával képes újra és újra elámitani.
Persze a két másik hím és maga Ibelin is sajnos okkal olyan, amilyen; ilyennek lettek megalkotva az író által; abban a világban lehet hogy tökéletesek, de amint szembekerülnek a valósággal, azt nem képesek befogadni. Kenneth – a kettes számú halacska – még egy menthető eset hála annak, hogy sokat interaktált hiperaktiv hősnőnkkel, de a maradék meg teljesen más könyvgerinc.
A rajzolási stílus elsőre lehet kissé furcsa, nekem is inkább elsőre a régebbi (70-es de inkább 80-as) évek rajzolása ugrott be néhány fejezetben. De mivel a kedves alkotók vicces kedvű trollok, igy néha kapunk nyugati képregényt is vagy akár egy jojo pillanatot is. A lényeg, hogy olvasó lássa, értse egy jót derüljön rajta.
Itt is csak várni tudom a folytatást, szerencsére az áramlás folyamatos és vagy a Cheating men vagy a Beware of the Villainessből jön ki új fejezet, vagy a Hamefurából egy újabb rész. Egyszóval, olvasásra/nézésre fel!
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
