Pár éve, amikor olvastam Lewis Carroll: Alice Csodaországban című történetét, nem igazán tudott magával ragadni. Élt bennem az a mese, amit valamikor gyerekként láttam a Disney verziójában, ezért nem volt teljesen ismeretlen a történet, mégis úgy éreztem, mintha a mesének egy kifordított és kétszer megcsavart változatát olvastam volna. Majd idén kedvet kaptam az Alice Tükörországban kötet elolvasásához, ami viszont teljesen beszippantott. Szóval így álltam eddig, ilyen felemásan Alice-szel és az álomvilágaival, mígnem kezembe vettem Marissa Meyer: Heartless – Szívtelen című kötetét, ami nagyon hamar belopta magát a szívembe.
A kötet jó 90%-án keresztül szentül meg voltam győződve, hogy ez egy kissé sziruposan romantikus, ifjúsági történet lesz, amit most abszolút nem is bántam. Teljesen rá voltam hangolódva már az elején. Fiatal lány, egy ismeretlen, titokzatos és kedves fiú, mindent elsöprő, első szerelem és rengeteg ismerős szereplő a Tükörüveg innenső oldalán. Kell olykor ilyen élmény, amikor az ember lánya csak úgy elmerül a romantikában. Azonban ez a történet úgy néz ki, hogy többre sikeredett egy egyszerű romantikus sztorinál, bonyolultabb és fájdalmasabb is annál.
Cathrine Pinkerton kisasszonynak, a Sziklás Teknőc-öböl márkijának és márkinéjának egyetlen leányának egy igazi szenvedélye van az életben, ami nem más, mint a sütés. Nos, nem egy tipikus előkelő kisasszonyos elfoglaltság, ugye? Ízletesebbnél ízletesebb finomságokkal kényezteti a Szív Királyság apraját és nagyját, amikor valamilyen, a király által rendezett ünnepségre süteményt visz magával.
Cath boldog és vidám életet élt egészen addig, amíg be nem igazolódott a mondás, miszerint a férfiakat a gyomrukon keresztül lehet megfogni, és a Szív király azt nem kezdte tervezgetni, hogy a fiatal lányt választja jövendőbelijéül. A nagy eseményről azonban Cath először mit sem sejtett, és nagyon is úgy tűnt, hogy ez a dolog nem igazán lesz majd ínyére. Viszont színre lépett a történetben az eddig ismeretlen, de határozottan szórakoztató és érdekes fiú, Jest, vagyis a király új udvari bolondja, aki pont annyira bolondítja magába a fiatal leányzót, mint amennyire a lány rabolja el a fiú szívét.
De vajon ki ez a fiú? Honnan jött és mit akar? Miért jött a Szív Királyságba? Mindez kiderül azon az 558 oldalon keresztül, amit Marissa Meyer e két fiatal sorsa köré szőtt Carroll műveinek felhasználásával. Mondhatnánk úgy is, hogy ez itt kérem Alice előzménytörténete, de ez nem feltétlenül lenne így helyes. Inkább mondanám azt, hogy ez a sztori a Carroll történeteiből megismert világban, de időben korábban játszódó történet.
Fotó: judyt_olvasosarok (instagram)
A karakterek többségét nem mondanám túlzottan kidolgozottnak. Mindenkinek megvan ugyan a maga szerepe, de senki sincs túlbonyolítva. A karakterek nem túl mélyek, nem túl összetettek. Azonban Cilindriánt és Jestet szeretném kiemelni. Az ő karaktereik fogtak meg a leginkább. Cathrine elsőre egészen semleges volt, azonban a történet végéhez közeledve egyre inkább érdekessé vált számomra. Tipikusan, az a „Nocsak, nocsak, miből lesz a cserebogár!” eset ez a lány. Viszont aki, bár szintén nem egy túlkomplikált karakter, mégis azonnal megkedveltem, az Holló volt. Nem titok, hogy igazán kedvelem Edgar Allan Poe alkotásait és ezzel az írónő is így lehet, mert belegyúrta őt művébe Hollón keresztül. Persze találkoztam már más alkotásokban is ilyen megoldásokkal, de Holló valamiért mégis különleges lett számomra.
Azt nem állítom, hogy feneketlen mélységekben szánt a történet vagy, hogy hatalmas morális gondolatokkal lenne teletűzdelve, mindenesetre helyenként az égbe emel a boldogságával, helyenként a földbe tipor, hol rózsákkal hint be, hol pedig darabokra töri a szívet. Engem megvett magának ez a történet, úgyhogy abszolút nem szívtelenül, hanem igazán jószívvel ajánlom.
Engem olyannyira megfogott, hogy valamikor a közeljövőben adok egy újabb esélyt az Alice Csodaországban című Carroll könyvnek, hátha el tud varázsolni második olvasásra.
Szerző
