Oldal kiválasztása

Bevallom őszintén, nem vagyok nagy Eluveitie fan – míg a deathes elemeit bírom, a folk metál alapjában véve hol bejön, hol nem, és ha bejön, általában akkor sem vagyok annyira oda érte, hogy gyakran hallgassam. A zenekar énekesnőjének, Fabienne Erninek az új projektje viszont egyből felkeltette az érdeklődésemet. Az ILLUMISHADE debütáló korongja egy meglehetősen kellemes alkotás már rögtön az első hallgatás után, és minden egyes körrel egyre jobban szerethető.

Az album nyitó darabja a Passage Through the Clouds, ami egy alig több, mint kétperces, teljesen instrumentális dal, és a gyönyörű billentyű-gitár kombinációjával, akár filmzenei betét is lehetett volna. Ezzel szinte egybefolyik a The Calling Winds, ami egy szintén rövidke nóta, ám ebben már megmutatkoznak a keményebb riffek is, amiket Fabienne Erni angyali hangja ellensúlyoz. A Tales of Time a lemez első tempósabb száma, ami roppantul melodikus, kicsit talán poweres beütésű, az Eluveitie rajongók pedig egy újabb ismerős hangot fedezhetnek fel a kórust követően. A The Farewell Arcades ismét szöveg nélkül gyönyörködteti a hallgatóságot, a picit zúzósabb gitár és a hegedű csodálatosan jól működő kombinációjával. Ezután egy kislemezes kiadás jön: a Crystal Silence a keményebb mezőnyt erősíti egy roppantul fülbemászó refrénnel. A What Have I Become a repertoár leghosszabb száma, és egyben az első „csendes pihenő” a sorban, ám egyáltalán nem unalmas.

A Rise szintén kislemezes darab, ami power balladának tekinthető, tehát picit erőteljesebb, mint az elődje, mégis lassabb dalnak számít. Újabb rövidke darab következik, az Into the Maelstrom személyében, ami ezúttal szinte teljesen szimfonikus, és visszatér benne az a fő téma, ami eddig minden ilyen átkötő nótában benne volt. A Muse of Unknown Forces ismét egy fémesebb felvonás a listán, a fő gitár téma csak úgy zakatol, Erni pedig kicsit játszadozik a különböző hangszínekkel, amik mind tökéletesen passzolnak. A Golden Lands egy egyszerű zongorakíséretes balladának indul, ám nagyjából a közepére megérkezik az a bizonyos meglepetés, amitől kiemelkedő ez a szám. A Beyond the Obsidian Veil személyében visszatérünk az instrumentális átkötőkhöz, újra felcsendül a fő téma, ám ezúttal sokkal epikusabb köntösben, és egy kis progresszív fűszerezés is kerül bele. A World’s End megint egy promószám, megjelenését illetően a legkorábbi, stílusát tekintve ismét egy keményebb darabbal állunk szemben, és véleményem szerint tökéletes lett volna finálénak. Azonban van itt a sor végén egy Glowing Tides is, ami az album legrövidebb száma, hiszen mindössze 43 másodpercig tart – a háttérben hullámzó víz és főhősnőnk hangja sziréni hatást kelt bennünk, és kár, hogy ez az érzés szinte csak egy pillanatig tart.

Ha konkrét skatulyába kéne benyomorgatnom az ILLUMISHADE zenéjét, akkor nagy bajban lennék. Metálnak biztosan metál, de azon belül több alműfaj elemei keverednek a dalokban, és pont emiatt olyan élvezetes ez az album. Alapvetően a lemez felépítése is jó, hiszen nagyjából egyfajta arányban vannak keményebb és lassabb nóták. A dalok sorrendjével kapcsolatban azonban van némi kifogásolnivalóm: körülbelül a műsoridő közepére picit leül a tempó, ám később visszajön a korábbi lendület. Ahogy elnéztem, mű nem engedne túl sok variációt, ami a sorrendet illeti, úgyhogy ennek nagy valószínűséggel így kellett lennie, ahogy megjelent.

A fent említett apróságokat leszámítva az ECLYPTIC: Wake of Shadows egy remek kis lemezecske, első próbálkozásnak meg aztán főleg fantasztikus.

 

 

 

Dallista:

  1. Passage Through the Clouds
  2. The Calling Winds
  3. Tales of Time (feat. Chrigel Glanzmann)
  4. The Farewell Arcades
  5. Crystal Silence
  6. What Have I Become
  7. Rise
  8. Into The Maelstrom
  9. Muse of Unknown Forces
  10. Golden Lands
  11. Beyond the Obsidian Veil
  12. World’s End
  13. Glowing Tides

Szerző

Misplaced
Szerkesztő

Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.