Mi kell egy jó horror játékhoz? Egy nem túl bonyolított cél, ami aztán hihetetlen labirintussá növi ki magát; egy főhős, aki mindig csendbe van és rendesen képes menekülni; kellő mennyiségű és ijesztő ellenfelek. És máris kész a Dead Space.
Aki nem ismerné a játékot, annak előtte egy kis útmutató; az első darab 2008-ban látta meg a napvilágot az EA Games jóvoltából és nagyon hamar kult darabbá nőtte ki magát. Két folytatása került ki játékként- a negyedik sajnos nem jött létre-, valamint két animációs film is. Az egyik a már korábban megénekelt Downfall – ami részletes betekintést mutat abba, hogyan is harapódzott el az őrület az Ishimurán -, valamint az Aftermath.
Történetünk 2508 ban veszi kezdetét; az emberiség járja az űrt új és érdekes dolgok után kutatva. Persze veszélyek itt is vannak, ezért is van az, hogy mindig kell egy csapatnak késznek lennie arra az esetre, ha valamelyik hajóval vagy kolonián történne valami. Főhősünk, Isaac Clarke egyike azon csapatnak, akik befogtak egy segélyhívást a USG Ishimura hajóról, mikor azonban mentőcsapat odaér nagyon hamar rádöbbennek, hogy nem csak egy szimpla meghibásodás a hajó oka.
A legénység eltűnt, később látni, hogy brutálisan le lett mészárolva, és az egész hajón csak úgy nyüzsögnek a bizarr kinézetű, agresszív űrzombik aka. necromorphok. Miután Isaac elszakad két másik életben maradt társától és valami megmagyarázhatatlan erő a kelleténél jobban zavarja a rádiójeleket, így a bátor technikusra marad a feladat, hogy megtudja mi a fészkes fene történt itt. Meg ha már itt van, akkor az sem lenne utolsó dolog, hogyha szerelmetes barátnőjét még egy darabban lelné fel.
A helyzet tehát adva van; az Ishimura egy valóságos szellemhajó lett, aki nem halott vagy esetleg necromorph, azok is totál őrültek és gyilkos/öngyilkos indittatásoktól vezéreltek. A fennmaradt üzenetek pedig arról tanúskodnak, hogy az Unitology vallás követői szerint a hajón egy szent dolog van, amit mindent megváltoztat az emberiség körül. Ebben igazuk van, az más kérdés, hogy cseppet sem jó irányba. A titokzatos Marker ugyanis sok minden, csak nem éppen barátságos célzattal jött létre.
Isaacnak pedig nem kevés véren, hullán és traumatikus élmények kell átvágnia magát – a szó legszorosabb értelmében – ahhoz hogy megértse ez a dolog nem kerülhet el a földre, mert akkor eljön az apokalipszis. Az már más kérdés, hogy mennyire éri el a célját, hiszen Alissa üzenete sem érte el a megfelelő füleket, akkor vajon az üvé, hogy?
A játékmechanika jó és tényleg kell benne azért taktikázni és odafigyelni, mert az ellenfelek és a helyzetek megkívánják azt, hogy teljesen a célra koncentráljunk – túlélni bármi áron. Hátrány a játékmenetben legfeljebb annyi van, hogy valamilyen szinten kiszámítható; mindig meg kell szerelni valamit, megtalálni egy kulcsot stb. Utána meg lehet sejteni, hogy egyből minimum 6 ellenfél veti ránk magát.
Nem véletlen, hogy az ez a játék mai napig egy név a játékok között. Hangulatos, ha kell ijesztő is, az ellenfelek az egyik legjobbak, amiket alkotni lehetett. Ha valaki elsőnek akarja rávenni magát a játékra, annak előbb ajánlanám a filmet, és utána essen neki Isaac véres kalandjainak.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.