Oldal kiválasztása

„Akinek nincs ideje a mesékre, annak arra nincs ideje, hogy megértse a világot.”

A Szerelem 40 szabálya 2011-ben már megjelent magyarul Szerelem címen, de az Európa kiadó ismét elhozta nekünk, új címmel és egy gyönyörű, figyelemfelkeltő borítóval. Örök hála érte, különben lehet, hogy egy csodálatos olvasmányélménnyel lenne szegényebb az életem.

Ella ​negyvenéves, jómódú, a sorsával tökéletesen elégedett amerikai háziasszony, aki férje és három gyermeke kiszolgálásának szenteli életét, és még azt se nagyon bánja, hogy a férje rendszeresen megcsalja. Egy napon a nagylányával folytatott vita után rádöbben, hogy tulajdonképpen boldogtalan, és nagyon hiányzik a szerelem az életéből. Mivel gyermekei már nem igénylik állandó figyelmét, távmunkát vállal egy neves könyvkiadónál. Első feladatául egy ismeretlen szerző könyvének értékelését kapja. A történet a XIII. századi Anatóliában játszódik, és regényes formában beszéli el Rumi, a híres muszlim hittudós és misztikus költő életét, aki gyökeres átalakuláson megy át, amikor megismerkedik egy furcsa vándordervissel, a különleges képességeket birtokló tebrizi Semsszel. Ella félve közelít a számára idegen regénybeli világhoz, hamarosan azonban magával ragadja a cselekmény, és lenyűgözi a szúfi miszticizmus. Ahogy e-mailben levelezni kezd a szerzővel, szinte azonnal érthetetlen vonzalmat érez ez iránt a sosem látott férfi iránt, és ráébred, hogy kettejük találkozása ugyanolyan sorsszerű és elsöprő erejű, mint Rumié és Semszé. Ebből a szerelemből és Rumi verseiből merít erőt, hogy a konvenciók börtönéből kitörve hátat fordítson házasságnak, gyerekeknek, biztonságnak, és testben-lélekben egyaránt nagy utazásra induljon egy különleges férfi oldalán.

A török származású Elif Shafak lebilincselő mesélő, modern Seherezádé, aki időtlen témákat vizsgál egzotikus történeteiben.

 

Teljesen lenyűgözött a történet. Azonnal magával ragadott az egzotikus, különleges atmoszférája, és Elláéhoz hasonló lelkesedéssel vesztem el a tizenharmadik századi Törökországban, amit az általa olvasott könyvön keresztül ismerhettünk meg. Nagyon szeretem az ilyen „kettő az egyben” könyveket, amikor a kerettörténeten belül abban is elmélyülhetünk, amit a főszereplő olvas vagy ír, és most nem is tudtam eldönteni, hogy Ella magára találása, vagy a dervis Semsz és Rumi története fogott meg jobban. Így együtt volt tökéletes mindkettő.

Egy picit tartottam tőle, hogy Ella személyiségfejlődése nem lesz-e elnagyolt, de nagyon szép fokozatosan végig lehetett követni, ahogy megváltoztatta A szerelem 40 szabálya és az írójával, Azizzal való levelezés. Egyébként rájöttem, hogy szeretem az ilyen írásban kibontakozó szerelmeket, amikor a szereplők nem is tudják, hogy néz ki a másik, és így tényleg a lelkét ismerik és szeretik meg. Az meg csak a hab a tortán, ha még jól is néz ki az illető. (És persze mindig jól néz ki, micsoda mázli!)

Az írónő nagyon szépen ábrázolta az érzelmeket, teljesen átjött minden, és én meg tudtam érteni Ella döntéseit, a vívódását, hogy kezdjen végre valamit az életével, és merjen új, váratlan dolgokat kipróbálni. Örömmel követtem figyelemmel, ahogy kinyílt a világ szépségeire, és a kissé megfáradt háziasszony a regény végére egy teljesen más, erős, bátor nő lett, aki meg meri ragadni a lehetőségeket, amelyeket az élet kínál neki.

A múltbéli szál is nagyon érdekes volt, engem egyáltalán nem zavart, hogy ennyire spirituális, és a vallás körül forgott az egész. Izgalmas volt többet megtudni a szúfizmusról és az iszlám hiedelemvilágról. Semsz nagyon izgalmas karakter, és érdekes volt megfigyelni, hogy a sok különböző szereplő hogy viszonyult hozzá. Ha már szereplők; a könyv második felére egy kicsit sokalltam őket, amikor egyre többen kaptak külön nézőpontot, de ez tényleg jó volt arra, hogy több szemmel lássuk Semsz és Rumi kapcsolatát.
Rumit egyébként nem éreztem annyira karakteresnek, pedig nagyon kíváncsi voltam rá, hogy ábrázolja az írónő, de végülis ez még nem a költő Rumi volt, csak az oda vezető úton ismertük meg.

Nagyon érdekesnek tartottam, hogy az egész történet a szerelem fogalma körül forgott, és hogy kontextustól függően mennyire sokféleképpen lehetett értelmezni. De akár az isten iránti szeretetről, akár a hétköznapi értelemben vett szerelemről legyen is szó, mindenképpen olyan gondolatokat fogalmazott meg, amiket könnyen a magunkévá tehetünk és átérezhetünk, bármilyen nézeteket is vallunk.

Egész végig teljes lelki nyugalomban olvastam, mert biztosra vettem, hogy nem fog meglepetés érni azok után, hogy Aziz könyvének végét, tehát Semsz és Rumi történetét egyszerűen ki lehet következtetni abból, ahogy kezdődik, Elláékét meg adottnak tartottam. Én kis naiv, ennél nem is tévedhettem volna nagyobbat. Mindenesetre végül nagyon pozitív érzésekkel tettem le a könyvet, valahogy kielégítő volt a befejezés. Úgy éreztem, Ella végre megtalálta az útját, és minden, amin keresztülment, csak megerősítette.

Ez volt az első olvasásom Elif Shafaktól, de biztos, hogy nem az utolsó. Teljesen elvarázsolt a stílusa, nagyon szépen és hangulatosan ír, és gyönyörű gondolatokat közvetít. Annyival jobban szeretem az ilyen könyveket, amik bármiféle erőlködés nélkül hatnak rám és gondolkodtatnak el, mint az erőltetten életbölcselkedőket, amikor szinte érzem, ahogy a szerző megizzadva ráncigálja elém a tanulságot. Én mindenképpen fogok még mást is olvasni Shafaktól, hátha kiderül, hogy ő lesz az új kedvenc íróm. És teljes szívvel és lelkesedéssel ajánlom mindenkinek, aki szeretne elmélyülni egy különleges, egzotikus történetben, és szívesen ismerkedik más kultúrákkal és vallási nézetekkel. A szerelem 40 szabálya a szó minden értelmében gyönyörű utazás volt, amiről kár lett volna lemaradni.

Szerző

Belle
Szerkesztő