Oldal kiválasztása

Könyvmolyként nehéz lenne kiemelni egy konkrét írót, akire rá tudnám nyomni a „kedvenc” bélyeget. Azonban a kedveltek között tényleg van pár egészen kiemelkedő, mint például Darren Shan, Philip Pullman vagy éppen Neil Gaiman.
Nos Philip Pullman egy rövidebb ifjúsági könyvét választottam következő témámnak. Ez a kötet nem más, mint a Roger titka, ami egy igen különleges mese és szívembe zártam.

Kezdjük is a címmel, ami nem csak szerintem, hanem többek szerint is egy rettentően rossz választás volt a magyar kiadó részéről. Abból a szempontból nem rossz ugyan, hogy kifejezetten figyelemfelkeltő és tuti, hogy jót tehetett az eladási számoknak. Pontosan azért, mert a címben benne van, hogy itt bizony valami hatalmas titok lehet, hogy itt valamiről le fogják rántani a leplet. Ehhez a nagy-nagy titok és kíváncsiság felkeltéshez még hozzáadódik a borító is, ami abszolút nagyon jól eltalált, csak tovább erősíti az olvasó érdeklődését. Főleg, ha az az olvasó egy igen kíváncsi természetű gyerkőc vagy mondjuk én.

Na de hogy miért rossz ez a címválasztás? Hát azért, mert az eredeti címe az, hogy I was a Rat!, vagyis hogy Patkány voltam! De hát ez nem olyan hatásvadász, hiszen rögtön leleplez valamit, ami a könyvben is amúgy rögtön az elején kiderül, hiszen Roger, a kis főszereplőnk egy pillanatig sem titkolja, hogy ő bizony patkány volt. Sőt, ezt többször el is mondja a történet során, amely történet karaktereit tekintve tipikusan Pullman-stílusban megkomponált szereplőket vonultat fel. Ezt pedig tessék úgy érteni, hogy Philip Pullman előszeretettel mutatja be az emberei gonoszság jellemképeit. Simán felöltözteti a karaktereit a kapzsiság, a hazugság, a kihasználás, a megvezetés és minden egyéb elképzelhető negatív tulajdonság jelmezébe. Ami azért jó, mert ezáltal egyenlő partnerként kezeli a gyermekkorú olvasókat. Nem azt mutatja meg, hogy minden ember habos-babos lélekkel és csupa jósággal van megáldva, hanem igenis keményen odamond az emberi jellemnek. Ebben a történetben kifejezetten kedvem lett volna beugrani a lapok közé és jól ellátni a mellékszereplők kb. 98%-nak a baját, hiszen Roger, aki nem olyan régen változott patkányból kisfiúvá, épp csak szeretne beilleszkedni a társadalomba. Abba a társadalomba, amit még nem ismer, abba a társadalomba, amit az ifjú olvasók sem biztos, hogy ismernek. Csak azt szeretné, ha jó kisfiúnak tartanák és szeretnék, hiszen az ő lelke olyan patyolat még, mint a frissen hullott hó, s egyelőre nem tud különbséget tenni jó és rossz között.
Persze a történetben akad azért egy-két olyan szereplő is, akik a többiek ellenpontjaként vonulnak fel. Ilyen Bob és Joan, de akár Aurélia hercegné is.

Fotó: judyt_olvasosarok (instagram)

A történet amúgy egy kifejezetten kalandos tündérmese folytatás, ahol a főszerepet most nem az elvarázsolt hercegkisasszonyra osztották, ugyanis az ő története ott ért véget, amikor kimondták/leírták, hogy „… és boldogan éltek, amíg meg nem haltak.” Na de mi történik ezután? Ugye, hogy gyerekként többünket is foglalkoztatott, hogy vajon mi lesz a karakterekkel miután a szerelmesek egymásra találtak. Nos, azt hiszem, hogy ez Philip Pullmant is érdekelhette, hiszen a kis Roger története pont ott folytatódik, ahol a tündérmesék lezáródnak.

Izgalmas történet? Mindenképpen. Gyereknek és felnőttnek is? Abszolút. És nagyon, de nagyon nem ringat álomvilágba. Nem mondja, hogy az emberek csupa kedvességből és szeretetből állnak. Nem mondja, hogy az élet könnyű, de azért elmondja, hogy ha valamit nagyon erősen kívánsz, és nagyon-nagyon szeretnél, akkor elérheted. És sajnos arra is rávilágít, hogy nem mindig fognak szeretni és elfogadni, ha nem az vagy, akinek a többiek akarnak. Ennek ellenére, lesznek olyanok, akik igenis önmagadért fognak szeretni.
Szóval a Roger titka egy tündérmese folytatása, ami abszolút nem tündérmese, de jóra tanít és izgalmas kis történet, amelynek során együtt lehet izgulni Rogerrel az emberré változását követő időszakot. Sokkal több van ebben a történetben azonban, mint azt elsőre gondolná az ember, de legyen ez a dolog Roger titka, melyet olvasás közben ad majd át neked.

Szerző

Judyt
Judyt
Szerkesztő-riporter

“Menthetetlenül könyvkóros moly.”