Oldal kiválasztása

Elöljáróban leszögeznék pár dolgot: nem láttam az animációs filmet és sorozatot, szeretem Scarlett Johansonnt, és rendkívül feldühít, amikor csupán divatból azért szidnak egy karaktert, mert szerintük nem a megfelelő rasszba tartozik.

Mira Killian őrnagy (Scarlett Johansson) egyedülálló ember, vagyis kiborg, akinek szintetikus testét a Hanka Robotics fejlesztette ki, míg az elméje, vagyis az agya igazi, emberi szerv. Az őrnagy ugyanakkor nem emlékszik semmire, ami a szintetikus teste előtt történt, pusztán kusza álmok, és elmosódó emlékfoszlányok csúsznak össze időről-időre a fejében, ráadásul néha ez már a munkáját is veszélyezteti. Dr. Ouelet (Juliette Binoche:), az őrnagy kezelőorvosa és jóbarátja azonban mindig megnyugtatja őt, hogy az elméje rendben van, ezeket az álomképek pedig hamarosan elmúlnak.

Az őrnagynak és csapatának legújabb feladata elkapnia a Kuze nevű kiberterroristát, aki merényletet követett el a Hanka Robotics több, magas beosztású dolgozója ellen. És ahogy egyre közelebb kerülnek a támadóhoz, úgy bukkannak fel egyre több kép az őrnagy fejében, mígnem a múlt, az álom és a valóság össze nem csap.

Tudjátok mi zavar leginkább a filmben? Nos, azok az „anime rajongók”, akik már előre szidtak mindent a filmmel kapcsolatban, merthogy nem pont olyan, mint az animációs, és ahogy a sci-fiseknél, könyvadaptációsoknál is mindig mondom, ha olyat akarsz, akkor nézd azt! Miért baj az, ha valami kicsit más, ha valami igyekszik átvenni egy történet esszenciáját és az új elvárásokhoz igazítja? Ja, persze, hiszen ez azért baj, mert akinek nincs önálló véleménye, vagy alapfokú toleranciája, az bizony így rage-elhet ameddig a csövön kifér.

A másik kedvencem, hogy „Úristen, Johansson fehér”, igen, valóban, ezt amúgy politikailag korrekten úgy hívják, hogy kaukázusi ember, de persze arra már nem volt ideje a gyűlölködőknek, hogy valódi korrektséget mutassanak, csupán a szokásos „nem olyan, mint képzeltem, ezért gyűlölöm” stílus. Az animék és mangák elképesztő világokat mutatnak meg, az ázsiai kreativitás szárnyal, de tény, hogy nem tudnak igazán jól mesélni, ebben lemaradnak a nyugattól, de ez nem baj, sőt, így tudnak fejlődni, saját hangot és stílust kialakítani, de ehhez az anime- és manga rajongóknak is el kell fogadniuk, hogy bizony lesznek változások!

Johansson egy rendkívül színésznő, és igen, itt nem mozgott egy arcizma sem, de mutassatok nekem egy embert, akinek mondjuk a végső jelentben nem lett kicsit párás a szeme, vagy aki nem érzett dühöt, mikor előkerült az őrnagy múltja. Johanssonnak azonban nem szabadott egy arcizmának sem megrándulnia, hiszen kiborg – és ez mutatja meg igazán, hogy a színésznő mennyire kiválóan teljesített a filmben. Amúgy ugyanez a hiszti volt Kristanna Lokennel szemben is a Terminátor harmadik filmjében, és persze ott is „elfelejtették”, hogy nem reagálni pont olyan nehéz, mint jól reagálni egy jelenetnél.

Szégyen és gyalázat, hogy a gyűlölködők úgy gondolják, elvehetik mások szórakozását vagy munkájának értékét! A Páncélba zárt szellem egy jó film, akciódús, látványos, ötletes, és ügyes csavarokkal operál. Igen, valóban nem jár érte Oscar-díj, de abba biztos vagyok, hogy a készítők nem is arra hajtottak, hanem egy remek szórakozást akartak elénk tenni, ami élvezhető, pörgős és badass!

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.