Oldal kiválasztása

Két hete írtam több art mozi összefogásának köszönhető Távmozi lehetőségről, amely nem csak a mozizni vágyóknak kedvez, de segítséget nyújthat a majdani újranyitásban is az art moziknak.
Említettem azt is, hogy első távmozi-élményünknek a magyar gyártású Valan – Az angyalok völgye (2019) című filmet választottuk, most erről következzen egy picit mélyebb értékelő.


De tényleg csak egy picit. Magával a filmmel kapcsolatban egyébként elég vegyes érzéseim voltak-vannak. Ezt bánom is, mert tök jó véleményeket olvastam róla előzőleg, ehhez képest viszont nekem voltak azért problémáim vele. De ne szaladjak ennyire előre, mert maga a történet szála, az ötlet nem rossz, sőt egy tök jó krimi-dráma bontakozik ki belőle.

Péter (Krisztik Csaba, gyerekként: Cservák Zoltán) gyermekkorában, a romániai forradalom idején Valanban élt családjával. Egy napon, a forradalmi zavargásokban Péter húgának, Julinak (Tauber Boglárka) nyoma veszett. Ennek már huszonkét éve, de Péter azóta is keresi Julit. Felnőve, nyomozóként is folyamatosan húgát próbálja megtalálni és minden megmentett lányban őt látja, mígnem egy razzia során megtudott információ miatt élete útja ismét Valanba viszi, ahol olyan titkokra bukkan, amelyek már több évtizedre nyúlnak vissza az időben.

Szóval a történet maga teljesen élvezhető és izgalmas. A hangulata pedig erősen idézi a skandináv krimikét, ami azért egy egész jó alap, ha valaki kedveli az ilyen stílusú történeteket/filmeket. Engem kifejezetten ez ragadott meg, mivel több helyen is írták ezt skandináv krimi hasonlatosságot. Ez a hangulat egyébként a képi világból is átjön, közben viszont nem hagyja elfelejtenem azt sem, hogy valójában nem az északi világban járok, hanem egy romániai városban kísérem nyomon Péter és a helyi rendőrfőnök, Dragos (Tollas Gábor) nyomozását a fiatal lányok eltűnésével kapcsolatban.

Kifejezetten jónak tartom még a film fényképezését, pedig nem igazán gondolnám magamról, hogy túlzottan értenék ehhez. Viszont tényleg jó a látványvilága. Több olyan felvétel is volt a filmben, ami nagyon megfogott és most is élénken él bennem a kép. Ezek közé lehet sorolni például a légi felvételeket is, amelyek a havas erdőt mutatják.

Amivel viszont nem igazán tudtam sokszor azonosulni, az a színészi játék volt. Sajnos nem mindig éreztem teljesen hitelesnek a karaktereket. Sokszor az az érzés kerített hatalmába, mintha az első olvasópróbát tartanák a színészek vagy csak most találkoznának először az általuk megformálandó szereppel. Többször hiányoltam az átélést az alakításokból, pedig maga a cselekmény igen erős és rengeteg lehetőség volt az igazi, átélhető színészi játékra is. Persze ez nem minden karakterre igaz, de sajnos a főszereplő esetében a film elején egyszerűen nem tudtam hova tenni a játék hiányát. Kicsit olyan idegennek hatott az egész.
Talán, akit érdemes kiemelni mégis, az a Jánost megformáló Hatházi András, aki teljesen jól hozta azt a nem túl érdekes, mondhatnám laposabb karaktert, a jóságos és kedves nagybácsit, aki csak segíteni szeretne.

A másik negatívuma a filmnek az indokolatlanul belepasszírozott szexjelenet volt. Nem is magával a jelenettel volt gond, sokkal inkább azzal, hogy nem volt igazán jó felvezetője. Nem volt kibontva igazán, nem volt ráutaló viselkedés a szereplők között, egyszer csak egymásnak estek. És itt idézném be a hölgy karakter mondatát: „Nem értem mi történt velem.” Nos, ezt mi sem értettük, amikor néztük a filmet. Mondjuk, ha átgondolom a megelőző jeleneteket, akkor akár még magyarázatot is találhatok rá, de a felvezetés hiánya megölte számomra ezt a jelenetet.

Igazából összességében viszont egy jó filmnek tartom a Valant, mert valamivel több, mint másfél órában képes kikapcsolni az embert. Talán néha közben eszébe jut a mostani bezártságban, hogy persze a szereplők legalább nem a lakásuk foglyai, de ezt leszámítva egy érdekes filmet kap az ember a készítőktől. Bár a cselekmény alakulása folytán könnyebben kikövetkeztethető a végkifejlet, mégis remek szórakozást tud nyújtani a krimi és dráma kedvelőinek.

Szerző

Judyt
Judyt
Szerkesztő-riporter

“Menthetetlenül könyvkóros moly.”