Az eddigi három epizód alatt láthattunk remek politikai húzásokat, drámai hangvételű stratégiai megbeszéléseket – valamint a katonák és az egyszerű civilik riadalmát és reménykedéseit. Mert végre megindult a harc a Hangu átjáróért, ami eldönti Qin királyságának sorsát.
A múltheti részben már szépen felsorakoztak az ellenfelek és jó elosztásban lehetett látni, hogy melyik haderő kivel fogja a pofon párbajt vívni. Persze Duke Hyou a maga heves és határozott természetével egyből megindítja a harcot a maga ellenfele ellen. A harc azonban olyan szinten más, hogy azt még Shin is észreveszi, hogy itt baj van. Ellenfelük ugyanis nem egy harcittas batár állat, hanem Kei Sha tábornok Zhao-ból – akinek nem véletlenül Pók a beceneve.
Itt pedig megragadnám arra az alkalmat, hogy egy kicsit jobban belemehessek a tábornokok jellemzésébe. Alapvetően kettő tipus van, akit harci stilusa alapján megkülönböztetnek: az ösztönből. megérzésből cselekvő valamint a stratéga. Utóbbiba olyanok vannak Shouheikun vagy Gen Pou (meg Ri Boku természetesen), akik hosszú távra nagyjából mindent előre kitervelnek és számításba vesznek. Előbbire pedig remek példa a most egymásnak ugró fél, de mig Duke Hyou egy oroszlán vehemciájával töri meg ellenfel sorait, Kei Sha a pók hálóján kereesztül figyeli a harcteret és próbálja meg manipulálni az ellenfelét.
Egy ilyen harcot látni pedig több, mint érdekes. Persze most Shinnek is jár a pirospont, hiszen azzal, hogy ő is felismerte a helyzet másságát, képes volt felmutatni valami szintű fejlődést. Mellesleg, ha őrá is rátennénk a fenti sémát akkor nála is megmutatkozna az ösztönből való vezetés – nem véletlen , hogy Duke Hyou őt akarta közvetlen haderejeként. Annyi a különbség, hogy a nagyöreg mögött évtizedes tapasztalat és tudás áll, amit az ifjú titán még nem tudhat magáénak.
Persze a többi fronton sem állt meg a helyzet, vagy ugyanúgy már egymásnak feszültek, mind Duke Hyou és Kei Sha, vagy még várják a sorukat. Ou Sen és Mou Gou mellett Kan Ki tábornok is már jó előre élezi a pengéjét arra az esetre, hogyha valamelyik meggyengült ellenfelet hátba kellene szúrni. Az ő harci stilusát ismerve pedig ezt szó szerint kell érteni. A feltörekvő kétharmada pedig (Ou Hon és Mou Ten) szintén elég izzasztó harcnak néz elébe, de nem mindegy hogy a saját dicsőségükért küzdenek vagy a felettük tábornokoskodó apjuk elismeréséért.
Most kezdem el részben bánni, hogy anno végigolvastam a mangát. Mert pontosan tudom, hogy mikor kivel mi fog történni – hogyan fognak meghalni és ki kezei által -, igy viszont nem tudok izgulni vagy szurkolni a feleknek, mert tisztában vagyok a történések menetével. Aki azonban még nem jutott a manga közelébe, annak remélem hogy még kellő izgalommal várja az elkövetkező epizódok cselekményeit.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
