Oldal kiválasztása

Mivel rengeteg sci-fit nézek, ezért mindig nagyon megörülök, mikor a témában olyan filmet vagy sorozatot találok, ami kitekint kicsit a megszokottból és egy olyan nézőpontot mesél el, ami korábban nem kapott hangsúlyt. A Rim of the World is pont ilyen, ahol egy gyerektábor szemszögéből láthatjuk az űrlények invázióját, am nem is kicsit haja a Függetlenség napja filmekre, és ez nagyon is jól van így.

Alexet (Jack Gore) egy kaliforniai táborba küldi édesanyja, hogy mozduljon ki kicsit otthonról és a képernyők elől, ahol az űrkutatási projekteket figyeli, és legyenek barátai. Alex ódzkodva bár, de megpróbálja a lehető legtöbbet kihozni a táborból: összeismerkedik a Kínából szökött ZhenZhennel (Miya Cech), mígnem beleköt egy másik fiú, Dariush (Benjamin Flores Jr.), aki borzasztóan kemények és nagymenőnek hiszi magát, mígnem Gabriel (Alessio Scalzotto) Alex segítségre siet. A konfliktus azonban nem várt következményekkel jár, ugyanis míg a négyes távolabb sétált a tábor helyétől, az űrlények megtámadták a Földet, a táborozók pedig azon nyomban fel is szívódtak, hátrahagyva a srácokat.

A négyes bár nincs felkészülve a rájuk váró feladatra, mégis mindent megtesznek annak érdekében, hogy megússzák a találkozást az űrlényekkel, miközben egy nemrég lezuhant űrkomp túlélőjének kérését teljesítsék, amivel akár meg is menthetik a világot.

Űrlényes-támadós film gyerekekkel? Na, ezt pont nekem találták ki, ráadásul a Rim of the World úgy operált a megszokott eszközökkel, hogy teljesen más perspektívába helyezte azokat. Az egésznek kicsit Függetlenség Napja hatása van (jönnek az idegenek, és nagyon-nagyon kiporolják az emberiség fenekét), ugyanakkor most nem a katonaság vagy a vezetőség szemszögét láthatjuk, hanem néhány gyerekét, akik akaratlanul csöppennek a dolgok közepébe, és akik erőn felül teljesítenek olyan helyzetben, ahol a felnőttek is bukásra vannak ítélve.

Több jelentben megidézte előttem a Cserkészkézikönyv zombiapokalipszis esetére 2015-ös horror filmet, de nem, mint másolat, hanem mint egy hasonlóan ügyes és szórakoztató alkotás. Nagyon remélem, hogy ezzel visszajön ez a filmes „kategória” és végre kapunk olyan minőségi munkákat, ahol a gyerekek a főszereplők, akik nem mini-felnőttek, de nem is ostoba bábok a rendező kezében, hanem valódi szereplők, akik pusztán fiatalok, így nem rendelkeznek felnőttekhez mérhető tapasztalattal, de ettől még igyekeznek.

Persze ez nem egy Oscar-díj várományos film, de ez nem is baj, mert szeretnivaló, szórakoztató, és végig lebilincselő tud maradni, miközben a gyerekszínészek kihozzák a maximumot karaktereikből.

Ja, és bónusz, mert a stáblistánál végre anélkül látunk „mi történt ezután” jeleneteket, hogy várnunk kellene egy folytatásra.

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.