Mostanában kétféle dolgot tudok csak nézni, a Vikingeket, és minden olyasmit, ami kellemes, bekuckózós, jó érzéssel tölt el. A mai filmünk is ilyen lesz, egy varázslatos, könnyed esti szórakozás, amit már a tinikori nagy Tim Burton korszakom óta szeretnék megnézni, de valahogy mindig kimaradt. Lássuk hát, miről is szól a Nagy hal!
Edward Bloom (Albert Finney) idős korára megbetegedett, és már nem sok ideje van hátra, ezért fia, Will (Billy Crudup), akivel már évek óta nem beszéltek, úgy dönt, meglátogatja. Az öreg Bloom nagy mesemondó, mindig is varázslatos történeteket mesélt mindenkinek a fiatalkoráról, a rendkívüli kalandokról, amiket megélt, amiket mindenki élvez, és amik miatt olyan népszerű férfi. Kivéve Willt, ő arra vágyik, hogy az apja egyszer az életben végre őszinte legyen vele, elveszve érzi magát, hiszen hamarosan ő is apa lesz, és úgy érzi, nem tudott a sajátjától semmi használhatót tanulni. A film nagy része a múltban játszódik, ugyanis Bloom semmit nem tud úgy elmesélni, hogy ne legyen kerítsen neki nagy feneket, és hogy ne szője bele a mágikus kalandjait.
Ez a világ legjobban összerakott, legmélyebb filmje? Nem. Ettől viszont még nagyon élvezetes, és bizony tanulság és tartalom is bőven akad benne. A mesés kalandok mind nagyon aranyosak, szívet melengetőek és bohókásak, de érezni rajtuk valami Burtonre jellemző bizarrságot. A képi világban is megmutatkozik a fantáziavilág, a történetek mind világosak, élénkek, vibrálóak, a jelen valóságos eseményei pedig szürkébbek, kevésbé puhák, szigorúbbak, alacsonyabb szaturációval, és ez teszi igazi vizuális élménnyé az egész filmet.
A karakterek egyébként jól összerakottak, bár a családon kívül nem sok mindenkit ismerünk meg részletesen, ennek ellenére mégis hitelesek. Talán a fiatal Bloom a legnagyobb Marty Stu a történetben, de ezt ebben az esetben nem bánom. Nem tudjuk, hogy Edward Bloom milyen volt valójában, ő egy öregember meséinek főhőse, egy lovag fényes páncél nélkül, akit mindenki másmilyennek él meg. Míg a felesége számára ő mindig is ez a mesebeli lovag marad, addig a fia egy szót sem hisz el a hőstettekből, és ez így van jól. Minden éppen olyan, amilyennek az egyes szemlélő látja, amilyennek megéli, és egyik kép sem hamis. épp ellenkezőleg, az összes egyszerre igaz!
A színészek remekül játszanak, különösen Crudup és Finney dinamikája érdekes, a végén pedig egészen szívbemarkoló, de McGregor játéka a másik pillér. Olyan hihetetlenül mesésen karizmatikus, mintha tényleg egy mesekönyv lapjairól ugrott volna le.
Bevallom, régen Butron sötét és megbotránkoztató alkotásaiért voltam oda, ma viszont már egyre jobban értékelem a humorosabb, kellemesebb műveit, és azoknak úgy érzem, ez az ékköve. Annyira játékos és vidám, mégis van súlya, és el tud gondolkodtatni. Mindenkinek ajánlom, aki szeretne egy kicsit kitörni a jelenlegi karanténos vagy csak mókuskerék-szerű mindennapokból, és hagyná elrepíteni magát egy mágikus világba.
Szerző
Korábbi cikkek
Könyv2022-09-14Erberling Judit: Szirmok
Könyv2021-11-17Robert b Bednar: Duxorg – Álmodj és én létezem
Fantasy kötet2021-10-21John Connolly: The Book of Lost Things
Könyv2021-10-18Bombicz Judit: Mesevarázs
