Oldal kiválasztása

Őszinte leszek. Csak azért néztük meg ezt a filmet, mert a Bosszúállók – Végjátékban Thort leLebowskizzák, mert meghízott, és nem csinál semmit, csak piál. Ennyi volt az oka, és mint kiderült, ennyi nem elég ahhoz, hogy filmet válasszunk. Ugyanis egyáltalán nem tetszett, és el sem tudom képzelni, hogy miért emlegetik úgy, mint egy vicces filmet. Lássuk hát, miért is volt ekkora kínszenvedés!

A történetünket nem fogom sokáig részletezni, mert nem igazán van neki. Lebowski (Jeff Bridges), vagy ahogy szólítja magát, A Töki egy semmirekellő ingyenélő, aki eljár bowlingozni a haverokkal, iszik és unatkozik, de neki ez így teljesen jó. Egyik este rátör két verőlegény, a fejét a WC-be nyomják és rápisilnek a szőnyegére, mert a felesége tartozik nekik jó sok pénzzel. Miután rájönnek, hogy ennek a Lebowskinak se felesége, se pénze, arra a következtetésre jutnak, hogy tévedés történt, és egy másik Lebowskit keresnek. A Töki eléggé kiakad a történteken, de nem nagyon akar semmit tenni saját lusta életstílusához híven, viszont a barátja, Walter (John Goodman) a vietnámi veterán, akinek mindenkinél nagyobb az igazságérzete, meggyőzi, hogy menjen el ehhez a Lebowskihoz, és követeljen elégtételt az őt ért sérelem miatt. A történet minden ok nélkül odáig eszkalálódik, hogy a gazdag, Nagy Lebowski () megbízza A Tökit, hogy találja meg a felesége elrablóit, és adja oda nekik a váltságdíjat, amit követelnek. Persze Walter, amilyen idegesítő, szétbarmol mindent, és ebből sok fura dolog keveredik, amiknek se eleje se vége.

Ez a film pont olyan, mint A Töki. Semmirekellő, unalmas, értelmetlen gyökérség, ami folyamatosan idegesít, amiért nincs benne értelem. A történetnek nincs íve, nem jut el sehonnan sehova, a szereplők csak úgy bejönnek a képbe minden ok nélkül, például a szexuális szabadságot reklámozó Maude vagy a detektív… Vagy igazából bármelyik szereplő. Egy ideig még elhittem, hogy ez egy ilyen “hülyék nyomoznak és rejtélyt oldanak meg” sztori lesz, és hogy ami most egy katyvasz, az majd szépen összeáll a végére… Hát, mint sejthetitek, nem így történt. Nem az volt az érzésem a végén, hogy így nem jó a befejezés, hanem hogy komolyan nem kezdtek ezzel a filmmel semmit?!

A színészek elég jól alakítanak, de minek? Goodman nagyon jól előadja az idegesítő veteránt, aki folyamatosan mindent a saját katonai teljesítményéhez köt, valahogy mindig ott lyukad ki, és csak neki lehet igaza az egész világon. Abszolút hihetően hozza, végig pörgőrúgással akartam lerúgni a fejét. Bridges pedig tökéletesen alakítja a semmirekellőt, tőle is feláll a szőr a hátamon.

Nem igazán szeretném tovább szaporítani a szót, úgy érzem, ez a film annyira semmilyen volt, hogy nincs is róla több mondanivalóm. A poénok elég gagyik vagy gusztustalanok, nagyrészt csak szimplán nem viccesek. Lehet, itt el van dugva valami hatalmas művészi érték, amit én nem tudok feldolgozni, ha így van, javítsatok ki, de a színészi játékon kívül semmi pozitívumot nem tudok felsorolni. Ne nézzétek meg, szerintem nagyon béna, idegesítő és nem vezet sehová.