“make it your mission to save yourself”“
Amanda Lovelace első verseskötete a címe miatt keltette fel a figyelmemet, és az elolvasása után még találóbbnak tartom, ugyanis tökéletesen tükrözi a legfontosabb üzenetét: azt, hogy nincs szükség lovagokra a hercegnők megmentéséhez, megoldják ők maguk.
Amanda Lovelace-t sokan hasonlítják Rupi Kaurhoz, nem véletlenül. Nem csupán a verseik stílusa és témája áll közel egymáshoz, hanem az út is, amit bejártak költőként. Kezdetben mindketten a közösségi média felületein és magánkiadásban publikálták műveiket, majd felfigyelt rájuk egy kiadó, az Andrews McMeel, és egy csapásra hírnevet szereztek. Olyannyira, hogy a The Princess Saves Herself in This One a 2016-os Goodreads közönségszavazás győztese, és két további kötet, a The Witch Doesn’t Burn in This One és a The Mermaid’s Voice Returns in This One követte, trilógiává bővítve így Women Are Some Kind of Magic című sorozatát.
Tudom, hogy sok ember kifejezetten utálja a szabadverseket, de nekem soha nem voltak ellenérzéseim velük kapcsolatban, ha van valamilyen mondanivalójuk és ez célba is ér nálam. Szóval egyáltalán nem zavart a rímek hiánya és a kötetlen forma. Az egyszerűségük ellenére is érezni bennük a mélységet, és talán így még több embert meg tudnak szólítani, hiszen akadnak olyan olvasók is, akiket (számomra érthetetlen módon) kissé elriaszt a hagyományos költészet. Így viszont ők sem maradnak ki a jóból, és lehet, hogy kedvet kapnak mélyebbre merülni a rímek és verslábak tengerében.
A The Princess Saves Herself in This One négy különböző részre van tagolva, ezek közül az első három (the princess, the damsel, és the queen) Lovelace életének három szakaszát dolgozza fel, nagyon személyes, szinte már olyan, mint egy önsegítő terápia. Őszintén szólva inkább olyan az egész könyv, mint egy vallomás vagy napló, nem pedig egy hagyományos verseskötet. Megdöbbentő volt ilyen kendőzetlen őszinteséggel szembesülni Amanda Lovelace traumáival, főleg az anyjával való ellentmondásos kapcsolatával és a gyászával, de leginkább mégis a csak homályosan körülírt erőszak rázott meg. És tényleg attól volt ennyire húsbavágóan hatásos, hogy látszott, hogy ez nem csupán fikció.
Viszont az ilyen nehéz témák mellett igazán pozitív dolgokról is szól, szóval összességében sikerült megteremteni az egyensúlyt. A negyedik rész (you) sokkal inkább megszólítja az olvasót, és számos motiváló gondolatot fogalmaz meg az élettel, a boldogsággal, önkereséssel és női öntudattal kapcsolatban, nagyon inspiráló az egész. Nekem személy szerint legjobban egyértelműen a könyvekkel és írással kapcsolatos versek tetszettek, és nyilván a címre reflektáló, önérzetes királylányok is belopták magukat a szívembe.
És ne feledjük: az igazi királynők nem azokból lesznek, akik egy toronyban ücsörögve várják, hogy megmentse őket a herceg, hanem akik maguk győzik le a sárkányt.
Szerző
- Szerkesztő
Korábbi cikkek
Könyv2022-03-30Boldizsár Ildikó: Amália álmai
Igaz történet alapján2022-03-16Jung Chang: Vadhattyúk
Könyv2022-03-02Leïla Slimani: Altatódal
Könyv2022-02-02Sarah Winman: Csendélet
